Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Keveredési folyamatok befagyott tavakban 637 ságban mérte vízszintes értelemben 1 m, függőlegesen 0,5 m távolságban levő pontokban. 5—10 m-re az adagolási helytől folyás irányban lefelé nagy töménység-értékek voltak észlelhetők, míg 1 m-re oldalirányban alig mutatkozott töménység. Az oldalirányú szórás igen kicsiny volt. 30 perc múlva megismételve a méréseket, az előbbi helyen tűnt el a töménység és az utóbbiban igen nagy töménység jelentkezett. Kiderült, hogy a festék ide-oda meanderezik mintegy 2 m-es amplitúdóval. A festékcsík szélessége kb. 2 m maradt végig a kifolyáshoz vezető 500 m-es úton. A jégtakaró kifolyás felöli végénél állva szemmel lehetett követni, amint a festékoldat kifolyt a jég alól. A festék csíkokban folyt kifelé, jelezve, hogy az áramlás nem voll teljesen turbulens. A festék töménysége állandó volt a 2 m szélesség szintén, de ezen kívül nem áll elő mérhető töménység. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az elkeveredés főleg a meanderezés következtében jött létre. A festéktöménység oldalirányú szórása mintegy 1 m volt. Mivel az áramlás a kifolyás felé haladt, csak az adagolás szűkebb környezetére sikerült megbecsülni a relatív keveredési tényező értékét. Ez kevesebb, mint 1 cm

2/s-nak bizonyult mind oldal-, mind hosszirányban, de pontosabb meghatározása nem volt lehetséges. Izotóp feltételek mellett Elder (1959) elméleti és nyílt csatornában végzett kísérleti vizsgálatok alapján úgy találta, hogy a keveredési együttható értéke I) = 0,07hU

F, (3) ahol D = keveredési együttható, Л = vízmélység és a súrlódási sebesség: U

P=c

1/

2u, (4) ahol c = a súrlódási tényező és и = sebesség. Mivel а с értéke az előbbiek alapján nem haladja meg a 0,001-t és mivel a jégtakaró alsó széle, valamint a hőmérsékleti réteghatár közötti vízmélység 5 m volt, az u = l cm/s sebesség esetén 1 cm

2/s elméleti relatív keveredési tényezőt határoztunk meg, amely jól egyezik a mért ér- r

; • • "

E

g— tékkel. à. / »_ +1 °c % +2°C 4. Konvektív áramlások Jkr ' J J f ' / ••HSátadás ^Кя •+4°C

K~Télen a fenék anyaga melegebb, mint ^

Wxaaaxy a fenékközeli vízréteg, ennélfogva az előbbi hőt ad át az utóbbinak. A hőátadást svéd- 0 ,, . ,,... , . , . . , r

r,, , ., ,,„„„, ,, , 6. abra. A lenekuledekbol szármázó ho országi tavakon Thandeitz (1973)es Bengts- kdlelte ko

nvektív áramlások son (1978) mérte. Ugy találták, hogy annak Pu

c_ 8. Конвективные течения értéke mintegy 2 Watt/m

2, de ez csökken вызванные теплопередачей a tél folyamán. Amint a fenékközeli vízré- через ложе озера teg felmelegszik, nemcsak melegebb, hanem Fig. 8. Conveetive currents induced sűrűbb is lesz és elcsúszik a fenék felett by heat from the botlom sediment annak mélyebb pontjai felé (8. ábra). Igen ., Bl

l,

d. 8- D,

ie dmc

]} die vom -, . . 1 V,' -.1 -и i » Sohlensediment erzeugten Temperatur lassú mozgási konvektív sejtek allnak így herbeigeführten konvektiven elő. Strömungen