Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Domokos Miklós: A Vízrajzi Intézet hidrológiai kísérletei és tájjellemző területeinek múltja és jövője

52 Domokos Miklós c) Meg kell vizsgálni az észlelések kezdete óta végzett és a jövőben végzendő csatornahálózat- és csatornaméret-változtatások hatását a lefolyásra. d) A talaj vízkutak adatainak felhasználásával nyomon kell követni a talajvízszintek területi alakulását, ezeknek a lefolyási viszonyokkal való összefüggését; a drénezéssel történő talajvízszabályozást kísérletileg kell vizsgálni. e) Egy vagy két részvízgyűjtőn meg kell kezdeni a mezőgazdasági adatgyűjtést elsősorban a termelőszövetkezetek bevonásával. E részvízgyűjtőkön szükség szerint a hidrometeorológiai észlelőhálózatot is bővíteni kell. 2. „Komlósi Imre" talajvizkutató állomás. Az állomáson folyó — s a jövőben lényegesen fejlesztendő — hidrometeorológiai adatgyűjtés kutatási hasznosításának négy fő iránya jelölhető ki: a) A fedőréteg vízforgalmát leíró, már korábban kidolgozott matematikai modell továbbfejlesztése két irányban: egyrészt a vízháztartási paraméterek és a meteorológiai tényezők kapcsolatának feltárása irányában, másrészt a csupasz vagy növényzettel fedett háromfázisú zónában lezajló beszivárgást és párolgást szimuláló elméleti vagy félempirikus modellek irányában. E vizsgálatok várható eredményei nélkülözhetetlenek a vízgazdálkodás számos feladatának megoldásához, így pl. a mélységi vízkészletszámításhoz szükséges függőleges vízforgalmi paraméterek, valamint a mezőgazdasági vízgazdálkodáshoz szükséges nedvességtározódási paraméterek meghatározásához is. b) Az intercepció meghatározását célzó módszer kidolgozása a vízháztartási vizsgálatok egyik jelentős bemenő tagjának az eddiginél pontosabb becslése érdekében. E célból ki kell dolgozni a különböző növénytakarók fedettségi mutatóit, s ezek mérésének módszerét. c) A vízháztartási, hőháztartási és aerodinamikai folyamatok kapcsolatának feltárása kísérleti úton. Ehhez a vízháztartási elemek, a korábbi kutatások eredményeként, rendelkezésre állnak, a meteorológiai elemek észlelését viszont jelentősen bővíteni kell. d) Egyes hidrológiai elemeknek (elsősorban a hótakaró paramétereinek, a talaj és talajvíz hőmérsékletének, a kapilláris potenciál grádiensének, valamint a talajnedvességnek) a mérésére szolgáló műszerek és módszerek kialakítása, pontosságának fokozása. 3. Mirhó — Gyolcsi belvfzöblözet. Ezt a telepet a Közép-Tisza vidék jellemző belvízöblözeteként, de annak figyelembevételével kell továbbműködtetni, hogy az öblözet belvízlevezető rendszerének az utóbbi években történt jelentős átalakítása és a Nagykunsági öntöző főcsatornának az öblözeten való átvezetése gyökeresen megváltoztatta a lefolyási viszonyokat. A múltbeli és a jövőbeli adatsorok, ill. lefolyási törvényszerűségek egybevetése lehetőséget biztosít az emberi beavatkozás hatásának „kísérleti" vizsgálatára. A Mirhó — Gyolcsi öblözet alapos és folyamatos megfigyelésének különleges jelentőséget ad az a tény, hogy az öblözet a Kiskörei tározó szomszédságában van, s így a tározó talaj- és belvizekre gyakorolt hatásaival kapcsolatos vitatott kérdések eldöntéséhez — akárcsak a múltban (VIZITERV, 1978) — a jövőben is fontos alapadatokat szolgáltat. E szempontokból már következnek a kísérleti belvízöblözet működtetésének főbb feladatai: a) Folytatni és pontosítani kell az öblözet egészének vízháztartására vonatkozó hidrometeorológiai észleléseket, törekedve a lefolyó vizek eredet szerinti különválasztására.