Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Domokos Miklós: A Vízrajzi Intézet hidrológiai kísérletei és tájjellemző területeinek múltja és jövője

I Kísérleti és tájjellemző területek 51 hetne tovább. A szárazföldi hidrológiai állomáshálózat OVH kezdeményezésre készült koncepcióterve (Major, 1978) mindhárom területet „A" típusú mérőállomásként irányozza elő, amelyeken az adatgyűjtés tartalmi és technikai korszerűsítése sürgető feladat. A 2 dombvidéki vízgyűjtőt (Péli-völgy, Rakaca-völgy) az ország tájjellemző területhálózatának elemeiként javasolható továbbműködtetni és korszerűsíteni. (A hálózat további, szintén már működő elemei: az Átalér- és a Zagyva—Tarna rendszer automatizált észlelésű vízgyűjtői.) A két dombvidéki tájjellemző terület a jövőben, szükség szerint, kísérleti területté is fejleszthető. Végül a Jósvajői karsztvízkutató állomást, mint az ország karsztos területeinek hidrológiai viszonyait feltáró, tájjellemző állomást javasolható fenntartani. Az itt közölt javaslatokat a következőkben foglaltak indokolják: A kutatási célok A vizsgált 6 telep megtartása főképpen azért indokolt, mert továbbra is érvényesek azok az elméleti hidrológiai és gyakorlati vízgazdálkodási célok (Ubell, 1959; Szesztay, 1965; Kovács, 1974; WMO, 1974), melyek - a vízrajzi munka részeként észlelt (VITUKI, 1976) és potenciálisan egyéb célokra is felhasználható, jó minőségű, részletes adatsorok előállítása, a tájjellemző funkciók ellátása mellett — szükségessé teszik a telepek további működtetését. Általánosságban, kiragadott példákként, felsoroltunk néhány olyan jelentős és időszerű népgazdasági, ill. vízgazdálkodási feladatot, amelynek megoldásához a hidrológiai kísérleti telepek biztosította kutatási lehetőségek nélkülözhetetlenek: — Az erózió törvényszerűségeinek és az erózió elleni védelem hatékony módszereinek feltárása. — Az öntözés, a táblásítás és a különböző növénykultúrák lefolyási viszonyokra gyakorolt hatásának feltárása. — Az egységárhullámkép-módszer továbbfejlesztése az árvíz előrejelzése érdekében. — A területi csapadék meghatározási módszerének fejlesztése a vízrendezés és az árvízi előrejelzés érdekében. A következő 6 — 10 évi működtetés már most kirajzolódó konkrét céljaival, telepenként, a következő szakaszokban foglalkozunk. 1. Fehértó—Majsai belvízöblözet. Alapvetően új célkitűzés, hogy az öblözet a jövőben a homokos fedőrétegű, sík vidéki vízgyűjtők olyan kísérleti területe legyen, amelyen a hidrológiai észlelések mellett a vízrendezési beavatkozások megfigyelése is mind nagyobb szerepet játszik. Részletesebben: a) A laza fedőrétegű területek belvízképződés-lefolyás leírására korábban kidolgozott, de még nem kiforrott modellt, a kísérleti terület eddigi mérési adatainak és további kísérletek alapján tovább kell fejleszteni egészen a Vízügyi Műszaki Segédletként való megjelentetéséig. b) A telepen folyó hidrológiai, hidrometeorológiai és vízminőségi méréseket folytatni kell, de a mérések időbeli sűrűségét felül kell vizsgálni és ki kell egészíteni sugárzásmérésekkel (Major, 1978). Ugyanakkor mielőbb meg kell oldani, hogy ezek az észlelések ne korlátozódjanak a meteorológiai műszerkert környezetére, hanem jellemezzék jobban a vízgyűjtőterület egészét.