Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Domokos Miklós: A Vízrajzi Intézet hidrológiai kísérletei és tájjellemző területeinek múltja és jövője

50 Domokos Miklós tatása; a belvízrendezési ráfordítások hatékonyságának megítélésében hasznosítható, számszerű belvízkár-összefüggések előállítása; a Borsodi Regionális Vízmű tervezésének megalapozása) ; — a kísérleti telepeknek nem lebecsülendő szerepe van a vízügyi és rokon szakmák szakemberképzésében : évről évre különböző szintű iskolák szerveznek csoportos látogatásokat a telepekre, szakmai gyakorlatra, vagy diplomamunkát megalapozó kísérletekre. Habár a felsorolt hasznosulások — természetükből adódóan — nem voltak számszerűen jellemezhetők, tehát nem is lennének számszerűen összevethetők a ráfordításokkal, az elemzés összesítéseként úgy ítéljük, hogy a ráfordítások jelentős többlettel megtérültek a „Komlósi Imre" és a Mirhó—Gyolcsi telep esetében, kisebb többlettel megtérültek, vagy éppen egyensúlyt tartanak a Fehértó — Majsai, a Bakaca-völgyi és a Jósvafői telep esetében, és eddig nem térültek meg a Péli-völgyi telep esetében. Ez az önmagában eléggé kedvezőtlen eredményű — de mégis számos gyakorlati értékű hasznosításról is beszámoló — értékelés valamivel kedvezőbb magyarországi helyzetet jelez, mint amilyen az általános szakmai közvélemény szerint a kísérleti és táj jellemző vízgyűjtők területén világszerte kialakult. E vélemény szerint ugyanis az 1960-as évek óta világszerte nagy lendülettel és nagy számban létesített kísérleti és tájjellemző vízgyűjtők alig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Különösen táj jellemző szerepüket nem tudták betölteni, amennyiben alig-alig járultak hozzá ahhoz, hogy a bizonyos határon túl, ésszerűségi okokból már nem sűríthető országos észlelőhálózatok szükségképpen hiányos adatsorai a tájjellemző területek adatsorainak és az azokon feltárt összefüggéseknek a segítségével megbízhatóan pótolhatók, kiegészíthetők legyenek (l/a rész). E kedvezőtlen tapasztalatot Szeszlay K. így kommentálja: „A hidrológiai táj jellemző és kísérleti területek létesítésére tett erőfeszítések viszonylag alacsony hatásfokú hasznosulásának

6 fő oka abban jelölhető meg, hogy a javasolt program csak adatgyűjtési rendszert létesített és nem illeszkedett a kapcsolódó vízgazdálkodási ágazatok és tevékenységek igényrendszeréből kiinduló és a gyűjtött adatok hasznosulásának teljes ciklusát átfogó koncepcióhoz" (Szesztay, 1978/b). 3. Javaslat a kísérleti vízgyűjtők jövőbeli működtetésére a) A javaslat a jövőbeli működtetésre és annak indokai A múltbeli tevékenység eredményességének viszonylag kedvezőtlen értékelése, valamint a sokszor jelentős működtetési nehézségek — a berendezések elöregedése, munkaerőgondok, stb. — ellenére javasolható a vizsgált 6 telep további működtetése legalább 1990-ig. A 6 telep közül a 3 egymástól eltérő talajadottságú sík vidéki terület (a Fehértó—Majsai telep, a „Komlósi Imre" telep és a Mirhó —Gyolcsi telep) kísérleti és — az 1 /b részben mondottak szerint — egyben táj jellemző területként működ• Megjegyzendő, hogy az Idézetben említett „alacsony fokú hasznosulás" egyik elkerülhetetlen oka az Is, hogy a majd 1(1—20 év múlva hasznosítható észlelések kezdetekor eléggé nehéz volt megítélni azok optimális "körét és sűrűségét, tehát a vízrajzi tájjellemző funkciónak egyik szükségszerű velejárója a sohasem teljes mértékű hasznosulás.