Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

4. füzet - Horváth Imre: A nyíltfelszínű tározók hidraulikai modellezésének hasonlóságelméleti alapja

530 Horváth Imre ral cirkuláltatott köralaprajzú vízellátó tározó berendezést vizsgáltak, mikor is az előzőekhez hasonló következtetésre jutottak. Műtárgyszerű tározó esetében a torzítás teljes kiküszöbölését tartják indokoltnak. Már a fentiekből is következik, hogy az áramlási folyamatoknak lehetnek olyan részletei, ill. összetevői is, amelyek — a tapasztalat szerint - geometriailag torzított kismintákon nem is modellezhetők. Rance (1966) kutatásai szerint torzított modellben nem reprodukálható megfelelő pontossággal a diffúzió, valamint a szél által keltett áramlás mélységbeli eloszlása. Végül a hazai kutatások köréből a VITUKI egyik tanulmányára hivatkozunk. A geszti tározó áramlástani vizsgálatával kapcsolatban létesített modellnél T

M-10; (;.„= 1000; A

v = 100) mértékű torzítást alkalmaztak (Ivicsics 1976). 2.2. Modellezés a szilárdmedrü vízfolyások vizsgálati módszerei alapján Amint már említettük, átfolyásos rendszerű tározó tavakban végbemenő áramlási jelenségek modellezhetőségének egyik megközelítési módja a vízfolyások kismintakísérleti módszerein alapulhat. E közelítés érthető, hiszen különösen a szabálytalan medrű, kanyarulati szakaszokat is magába foglaló vízfolyás egv-egy jellemző szakasza sok vonatkozásban a szabálytalan geometriájú tározó tavak hidraulikai viszonyaival hozható összefüggésbe. . A vízfolyások szilárdinedrű modelljeinek vizsgálatával számos tanulmány és összefoglaló munka foglalkozik. A hazai irodalomból utalunk Ivicsics (1968) könyvére, amelyben a szerző a különböző szakemberek eredeti munkáira hivatkozva összefoglalta a méretnövelés fontosabb összefüggéseit torzított modellekre vonatkozóan. 2.3. Modellezés a műtárgy hidraulika kísérleti módszerei alapján Kézenfekvőnek tűnik, hogy a tározó tavak modellezésének módszereit illetően egy másik megközelítést is alkalmazzunk, nevezetesen a műtárgyjellegű, medenceszerűen kialakított rendszerek vizsgálati eljárásaira alapozva. E témakörben számos közlemény jelent meg az utóbbi 10 évben. A kapott eredmények összevetésével azonban megállapítható, hogy a modellezés elvi alapjait — az átszámítási feltételeket — illetően e területen is meglehetősen eltérőek a vélemények. Ennek szemléltetése céljából hivatkozunk néhány vizsgálatra. Lohr (1970) az ún. „zongora-alakú" tározómedencék méretnövelési kérdéseit elemezte. A Froude- és a Reynolds-féle modelltörvények alkalmazhatóságát összevetve — torzítatlan modellt alkalmazva — arra a következtetésre jutott, hogy helyesebb a /íei/no/ds-törvényből kiindulni. Ennek egyik indokaként említi azt a lehetőséget, hogy ilymódon lehetővé válik a modellkísérleteket víz helyett levegővel (vagy füsttel) végezni. Ugyanezt az elgondolást alkalmazták Gruber és munkatársai (1974) is egy ivóvíztározó hidraulikai modellezése során. Hankó (1970) különböző méretarányú (A = 10, Л = 20; A = 40; A = 80), geometriailag hasonló modellekben végzett méréseket az alkalmazható modelltörvény meghatározása céljából. A lőkiviteli műtárgy 10 000 m

3 térfogatú volt. A Froude-törvény érvényességéből kiindulva elemezte a vízhozam-torzítás hatását is, figyelembe véve a Reynolds- és a Weber-féle invariánsok egyidejű változásának szerepét is. Végeredményként megállapítható, hogy az áramképek hasonlóságának egyik feltétele a Froude-szám invarianciája. Emellett azonban