Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Petkó Gyula-Solti Dezső: Használt vizek újrahasznosítása, a ráiszapolt szűrők

Használt vizek hasznosítása 4212. Szennyvíz újrahasznosítás Л II. fokozatú szennyvíztisztítás után a szokásos biológiai úton tisztított szennyvizek további tisztítása iránti igény a következő fő célok érdekében merülhet fel: befogadó szennyezőanyagoktól való fokozottabb mentesítése, közegészségügyi veszélyek csökkentése, mélységi vizek védelme, víz újrahasznosítása. Az utótisztító eljárásnál alkalmazható módszerek: a) mechanikai tisztítások; b) biológiai eljárások, c) kémiai, fizikai tisztító módszerek és d) kombinált tisztítási eljárások. Szennyvizeknek fenti célok érdekében történő továbbtisztítása általában III. tisztítási fokozat néven nyert polgárjogot. A III. fokozatú szennyvíztisztítás feladata a mechanikai és biológiai tisztítás után is megmaradó szennyezők eltávolítása. A célkitűzést, amely magába foglalja, hogy a sokféle maradék szennyező közül melyeket szükséges eltávolítani, a tisztított szennyvíz elhelyezési, illetve felhasználási területe szabja meg. Ismeretes, hogy a biológiai szennyvíztisztító telepeknél az utóülepítőből távozó víz 10—40 mg/1 szilárd, túlnyomó részt organikus lebegőanyagot tartalmaz, mely egyrészt jelentősen emeli a kémiai oxigénigényt, másrészt a klórozás hatékonyságát csökkentve erősen megnehezíti a minimális egészségügyi előírás teljesítését. A III. fokozatú tisztítás kezdeti lépéseként elsősorban a maradék lebegőanyagok szűréssel való eltávolítására kell gondolnunk, mely művelet a hatásosságát, illetve a másodlagos vízfelhasználás kiterjesztési lehetőségeit tekintve viszonylag a legegyszerűbb, a legolcsóbb. A különféle szűrési eljárások a mechanikai tisztítások közé sorolandók. Ilyenek a mikroszürők, a ráiszapoló szűrők, az immédiumszűrők és a kavicsréteg (pebblebed). Ez utóbbi alárendelt jelentőségű, csak kisebb szennyvíztisztító telepeken jöhet számításba, általában az utóülepítőben, vagy azzal egybeépítve kerül kialakításra. Az első három típus a fenti sorrendben nagyságrendileg növekvő aktív rétegvastagsággal rendelkezik, így elvileg is fokozódó mértékben elégítheti ki a jó szűrési hatásfok és a nagy fajlagos kapacitás ellentmondó igényét. A Pécsi Vízmű néhány év óta kiterjedt üzemi és modellszintű kísérleteket folytat, a mikroszürők kivételével, az összes szóbajöhető szűrőtípussal. Ezeken túlmenően több éves kutató munkát folytattunk már eddig is a biológiai tisztító eljárások közül az oxidációs tavakkal és a kombinált tisztítási eljárások egy részét is vizsgáltuk, elsősorban a szűrést követő aktívszenes és ózonos kezeléseket. Pécsett a dunai vízbázis bekapcsolása óta külön ipari vízhálózat is üzemben van. A Mohács—pécsi távvezetéken napi 40—45 ezer m

3 derített Duna-víz érkezik Pécsre, melynek közel fele a Pécsi Hőerőművet illeti, a többi — részben az üszögi vízműben továbbtisztítás után — a városi vízhálózatba jut, részben pedig ipari vízként kerül felhasználásra. Egyik oldalról a város dinamikus fejlődésével a lakásszám növekedésével, a komforthálózat emelkedésével növekedett az ivóvíz iránti igény, másik oldalról az ipari vízigények emelkedését csak a rendelkezésre álló ivóvízkészlet rovására lehetett kielégíteni. Ennek hatására kezdte meg a kutatásokat a Pécsi Vízmű ipari célra alkalmas új vízbázis feltárásáról. A szennyvizek tisztítás utáni hasznosítása kézenfekvő volt, ugyanis a 20 ezer m

3/nap biológiai tisztító kapacitású szennyvíztelep 1967-es üzembeállítását követően erőművi salakzagyolás céljára már akkor megkezdődött célvezetékként épült nyomóvezeték segítségével a tisztított szennyvíz egy részének felhasználása.