Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Petkó Gyula-Solti Dezső: Használt vizek újrahasznosítása, a ráiszapolt szűrők

422 Petkó Gy.—Solti D. Az ipari vízhasználók vízminőséggel szemben támasztott igénye a tisztított szennyvizek III. tisztítási fokozattal történő továbbtisztítását tette szükségessé a használtvizek újrahasznosítása érdekében. A tisztítási technológia kísérleteinek megkezdése előtt a vízhasználókkal egyeztetni kellett fogadási készségüket az utókezelt szennyvizek tekintetében, és meg kellett szerezni a közegészségügyi hatóságok feltételeit, melyek teljesítése mellett a használtvizek újrahasznosításához hozzájárulnak. A továbbiakban a fentiekben említett kutatásaink és üzemi tapasztalataink eddigi eredményeit ismertetjük: A Pécsi Vízmű szennyvíztisztító telepén több éves előzetes, részben a VITUKI által végzett kísérlet után, ma már több mint egy éve üzemszerűen működik egy ARWAG típusú ráiszapoló rendszerű szűrőberendezés. Tanulmányunk első része e berendezéssel kapcsolatos munkák eredményeit és tapasztalatait összegzi. A későbbiekben pedig beszámolunk a mélységi szűrők terén végzett munkáinkról és az oxidációstavas kísérletekről. a. A szűrés és a kiszűrendő anyagok tulajdonságai Szűrés alatt itt a mechanikailag és biológiailag tisztított szennyvízben szuszpendált szilárd részecskék, továbbá a vízben emulgált folyadékfázisú, de nem oldódó, azaz tulajdonságait — pl. fénytörését — tekintve önálló határfelülettel rendelkező részecskék mechanikai elválasztását értjük. A kiszűrendő anyagok minőségét alapvetően meghatározza, hogy ezek a levegőztető rendszerből távozó eleveniszap legnehezebben ülepedő részcskéi, ahol a baktériumpelyhek dominálnak. Jóval kisebb mennyiségben a növényi rostok, egysejtűek, algák, szervezetlen törmelék és ún. szabadon-úszó baktériumok fordulnak elő. A fenti mikroszkopikus részecskék mellett a szennyvíz mindig taralmaz több-kevesebb szubmikroszkópos kolloidot, pl. fehérjéket, zsírokat, szénhidrogéneket. Egy részecske kiszűrhetősége (elakadási hajlama) elsősorban a méret, a struktúra és a felületi tulajdonságok függvénye. Következésképp adott szűrőréteg lebegőanyagfelvevő kapacitása, illetve ciklusideje és hatásfoka a szuszpenziót alkotó részecskék összes jellemző tulajdonságaitól függ. Nem közömbös tehát a szuszpenzió mélyreható ismerete. b. Vizsgálati módszerek és információtartalmuk Lebegőanyag koncentráció Az általánosan elterjedt lebegőanyag koncentráció súly szerinti meghatározásán alapuló minősítés, különösen a viszonylag tiszta-vizek esetén meglehetősen pontatlan. Fenti tény elsősorban módszertani okok következménye. A leginkább megbízhatónak tekintett membránfilteres módszernél 0,2 1 vizet 4—5 att nyomáson szűrünk át 0,1 g-os filteren. A súlyváltozás 1% körüli, és ha az analitikai mérlegek reális + 0,1 mg-os hibáját tekintjük, az eredmény máris 1 mg/l-es bizonytalanságot tartalmaz. További jelentős pontatlanságot okoz a membránfilterek nedvszívó tulajdonsága. Fenti okokból — miután a hibaszóródásnak elvileg nincs kitűntetett iránya — csak nagy számú mérés számtani átlagát tekinthetjük viszonylag reálisnak. Közhely, hogy a lebegőanyagokat szilárd fázisnak tekintjük, a szilárd fázist