Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Petkó Gyula-Solti Dezső: Használt vizek újrahasznosítása, a ráiszapolt szűrők

HASZNÁLT VIZEK ÚJRAHASZNOSÍTÁSA. A RÁISZAPOLÓ SZŰRŐK PETKÓ GYULA ÉS SOLTI DEZSŐ* ]. Vizek újrahasznosítása Társadalmi, gazdasági fejlődésben a vízgazdálkodásnak egyre nagyobb, sok tekintetben meghatározó szerepe van. A vízgazdálkodásnak a többi ágazat fejlesztése előtt kell járnia úgy, hogy minden időben — optimális tartalékkal biztosítani tudja a vízzel szemben támasztott mennyiségi és minőségi igények kielégítését. A távlati tervek szerint a friss-vízigény rendkívül dinamikusan nő és csak közvetlenül az ezredforduló utánig lehet az igényeket és hasznosítható készleteket egyensúlyba tartani. Mai ismereteink szerint a tározóépítés, a fokozottabb szennyvíztisztítás és vízújrafelhasználás, valamint a vízimport jelenthet megoldást, melyek az első időben egymást helyettesíthetik, de nagy távlatban együttes alkalmazásukat kell figyelembe venni. A vízigények kielégítésére a jelzett megoldások közül kiemeljük a szennyvíztisztítást és az ehhez kapcsolódó vízújrafelhasználást, mint olyan többcélú módszert, mely a környezetvédelem biztosítása mellett a vízhasználatok jelentős területén az alternatívák közül relative a legkisebb terhet jelenti a népgazdaságnak. Az ivóvízkészleteket kímélendő már a századforduló táján kísérleteztek olyan megoldásokkal, hogy az ivóvízhálózattal párhuzamosan kisebb minőségi igényeket kielégítő ipari hálózatot is létesítsenek. Ez történt annak idején Párizsban és erre került sor az 1960-as évek elején többek között hazánkban, Pécsett is. A vízművekre nehezedő teher világviszonylatban, részben a kitermelt vi/, mennyisége, részben minőségi elégtelenségek miatt állandóan nő. A probléma magja az, hogy a kitermelt édesvíz-kincs mennyisége, a mind nagyobb szükséglethez képest csekély. Napjainkban a víz, mint az élet alapfeltétele és az ipar legáltalánosabban használt anyaga tehát, egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Mindinkább előtérbe kerül a meglevő vízkészletekkel való takarékoskodás, a vízzel való gazdálkodás. Ezek a ténykérdések ma már legalább olyan szerephez jutnak, mint az új vízkészletek feltárása. A vízzel való gazdálkodás, ma már nemcsak az e célra életre hívott intézmények, hatóságok és vállalatok feladata, hanem a vízhasználóké is, akiket erre a rendeletek, a rendelkezésre álló vízkészletek korlátozott volta mellett anyagi érdekek is rákényszerítenek. Az üzemen belüli vízgazdálkodás során az ésszerű, takarékos vízhasználat mellett hangsúlyt kell fektetni a vízvisszaforgatásokra, a különböző soros vízhasználatok előtérbe helyezésére, melyek lényege, hogy a használtvizeket ala1 Petkó Gyula oki. vegyészmérnök; Solti Dezső oki. mérnök, gazdasági mérnök és víz csat. eü. szakmérnök (Pécsi Vízmű) Л tanulmányt a vízügyi igazgatóságok munkái ismertetésének 1980 elején megindított sorozata keretében bocsájtja közlésre a Pécsi Vízmű és a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság (Pécs). 6

!