Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Hajós Béla: A Rajna szabályozásának környezeti hatásai

A Rajna szabályozásának hatásai 389 Fenékküszöbök építése A fenékgátakkal kapcsolatos modellkísérletek alapján leszögezhető, hogy azok képesek a vízszintet megemelni, visszaduzzasztani, de erózió az utolsó gát után változatlan intenzitással lép fel. Egyidejűleg viszont olyan helyi vízszintesés változásokat és turbulenciát okoznak, amely erősen akadályozza, helyenként gátolhatja a hajózást. Minden küszöb felett az érkező vízhozam függvényében helyi vízszintsüllyedés lép fel, amelyet ellenesés követ. Az esések következtében megváltoznak a sebességek, ami nem marad hatás nélkül a mederfenékre és a hajózásra. A hajó sebessége minden küszöb felett csökken, ily módon szélsőséges esetben előfordulhat, hogy a gyengébb teljesítményű hajók a küszöbök felett nem tudnak átkelni. Különösen veszélyes a helyzet az utolsó küszöbnél. A fenéklépcsők feletti áthaladáskor a hajók hirtelen erősebb motorteljesítményre kényszerülnek, ami egyértelműen a merülés mértékének növelését jelenti. Ez alacsony vízállás esetén a hajók felütését, vagyis a küszöbök érintését eredményezheti, amelynek veszélye több hajó találkozásánál fokozottabb mértékű. Jelen esetben is az utolsó küszöb a legveszélyesebb. A fenékküszöböket kísérleti eredmények alapján nem alkalmazták. Mesterséges Hordalék beadagolás A korábbi másirányú kísérletek, kedvezőtlen tapasztalatok alapján, az újabb vízlépcsők építése mellett az ún. hordalékpótlás maradt az egyetlen versenyképes megoldás. Az elgondolás lényege, hogy az utolsó duzzasztó alatt, a hordalékszállítás zavarának elhárítása érdekében, mesterségesen, a természetes fenékanyagnak megfelelő szemösszetételű szemcsés hordalékot adagolnak be a folyóba. Beépítési helyként az erodált, kimélyült szakaszokat célszerű választani, ahol a fenékre bocsátott anyag nem okoz hajózási akadályt. Az eljárás kapcsán pótolják a folyó hiányzó hordalékát, ezáltal kimerítik, lekötik a hordalék elragadó erőt. Az eljárás előnye, hogy az előző módszerekkel ellentétben, az eróziót nem tolja tovább, hanem a beadagolás helyére koncentrálja. Kétségtelen hátrány ugyanakkor, hogy egyrészt értékes betonkavicsot kell felhasználni, másrészt viszont nincs tapasztalat arra nézve, hogy az intenzív pótlás következtében nem keletkeznének-e egyéb helyeken káros lerakódások. A vitatott kérdések eldöntése érdekében 1978 — 79 év folyamán, az utolsó vízlépcső alatt helyszíni kísérleteket végeztek, amelynek kiértékelése folyamatban van. Az első tapasztalatok kedvezőnek mutatkoznak. A két év alatt évente kb. 100 000 m

3 anyagot építettek be. Az erózió elhárítására javasolt változatok közül a legkedvezőbb megoldás kiválasztása érdekében becslésszerű gazdaságossági vizsgálatokat végeztek. Ennek alapján a hordalék pótlás a bekerülési költségeket tekintve lényegesen olcsóbb, mint a mederpáncélozás és a további vízlépcsők építése. Az éves költségek aránya a fenti sorrendben 6.10:50. Napjainkban az alkalmazandó megoldásról a két érdekelt állam részéről még intenzív vita folyik, amíg a francia fél energiatermelési okokból újabb vízlépcsők építését szorgalmazza, addig az NSZK részéről a rendszeres hordalékpótlást javasolják megoldásként.