Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Hajós Béla: A Rajna szabályozásának környezeti hatásai

390 Hajós Béla b. Intézkedések a talajvízszint-süllyedés megakadályozására A további káros talajvízszint-csökkenések elleni első ún. intézkedésnek azt a német tiltakozást lehet megemlíteni, amelynek eredményeként az összefüggő üzemvízcsatorna helyett Breisach és Strassburg között a már ismertetett hurokmegoldást választották. A Basel—Breisach között felhagyott folyószakasz mentén szerzett kedvezőtlen tapasztalatok alapján a hurkokat kísérő régi medrekbe fix bukógátakat építettek, ezáltal a vízszinteket közelítőleg a korábbi magasságban tartják. A bukógátakat Larsen szádfalakból alakították ki, amelyek egyenként kb. egy méteres vízszintkülönbséget állítanak elő. Minden bukó mellett hallépcső van. A fix gátak hatására Breisach alatt a talajvízszint kisebb mértékben süllyedt, ami elsősorban a volt hullámtéri területek erdőállományára volt kedvező hatással, a károk teljes elhárítására és a talajvízszint szabályozására azonban nem bizonyultak alkalmasnak. A csatlakozó térség talaj vízállását a korábbi vízszint felett továbbra is az érkező vízhozam határozta meg, ezért az üzemvízcsatorna emésztésével megnövelt árvízlebocsátó képesség miatt, a magasabb vízszintek és az árvizek gyakorisága csökkent. Az ártéri erdők fejlődésére kedvezően ható elöntések általában elmaradtak, a folyóból való talajvíz-betáplálás lényegesen kisebb mértékű lett. Bizonyos idő után viszont a fix bukók mögött is kolmatálódott a meder, aminek hatására végső soron a folyómeder és a talajvíz között az összeköttetés megszakadt. Összefoglalásként megállapítható, hogy a fix gátakkal a talajvíz káros hatását és szabályozását nem lehet megoldani. Alacsony művek esetén a duzzasztás nemtudja megakadályozni a talajvíz elszakadását a gyökérzónától, a túlságosan magas gátak viszont károsan megemelik az árvízszintet. A kedvezőtlen jelenségek alapján 1965-ben Breisachnál, napjainkban Strassburgnál a felhagyott mederbe ún. kultúrmérnöki műveket, szegmens táblákkal elzárt, mozgatható duzzasztókat építettek, illetőleg építenek. A Breisach melletti mű hatásainak vizsgálata jelenleg folyamatban van. A duzzasztó feladata a talajvíz dúsítása mellett, szintjének szabályozása, az árvíztömegek egy részének visszatartása, a régi árterületek elöntése révén, kisvizes időszakokban friss vízbetáplálás a kísérő holtágak rendszerébe, és öntözővíz biztosítása a Rajna-mellék irányába. A fenti művek építését átfogó hullámtér és holtágrendezések kísérték, amelyek eredményeként a régi árterekben csatornákból, vízbeeresztő, kormányozó és lecsapoló műtárgyakból álló vízrendszerek alakultak ki (11. ábra). A betáplálást a vezetőtöltésekbe épített zsilipekkel oldották meg. A vázolt rendszerek segítségével az árvízcsúcsok csökkentése mellett korszerű vízgazdálkodást valósítottak meg az ártéri réteken és erdőkön, egyéb később részletezendő intézkedések mellett megteremtették a lehetőségét az ártér régi funkciójának visszaállításához. c. Környezeti intézkedések A Felső-Rajna és mellékének környezetvédelmi regenerálása természetesen hatalmas átfogó intézkedéseket követelt. Mint annyi ilyen jellegű beruházás, a Rajna csatornázása is holt egységekkel foglalkozott, a természetet mint az ember ellenségét kezelte. A munkák elvégzése után hátrányos visszaütések jelentkeztek, egyidejűleg a régi jelszó felett: „vissza a természethez" elmúlt az idő, újszerű egy-