Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

3. füzet - Hajós Béla: A Rajna szabályozásának környezeti hatásai

374 Hajós Béla nulási idők csökkennek, az árvízszintek emelkednek, különösen a középső, Mannheimi szakaszon. A kisvizes időszakok szervezett megfigyelése 1887 óta folyamatos, jelentősebb száraz periódus 1927, 1945, 1959, 1964, 1971 és 1976-ban volt, tehát viszonylag elég gyakran. A hajózás számára a kisvizeknek igen nagy jelentősége van, mivel a hegyi szakaszon sziklabordák, egyéb helyeken viszont zátonyok akadályozzák a forgalmat. 1861-ben állapították meg először a hajózás szempontjából mértékadó kisvízszintet az úgynevezett „Egyenértékű kisvízszint" (GIW) értékeit a mértékadó vízmércékre. Az említett értékeket átlag 10 évenként folyamatosan újraszámítják. Meghatározására napjainkban annak a vízhozamnak a felszíngörbéje a mértékadó, amelynél kisebb érték sokéves átlagban évente 20 jégmentes napon fordul elő. Az árvízszintekkel ellentétben, az észlelések alapján a kisvízszintek fokozatos csökkenése figyelhető meg a folyó mentén. A rendszeres megfigyelések által felölelt időszakban jelentősen megváltozott a folyó jégjárása. Amíg korábban a jégjelenségek a Rajnán rendszeresek voltak, a sarkantyúmezők mint jéggyárak valósággal termelték a jeget, és az éles veszélyes kanyarulatok komoly levonulási akadályokat és veszélyeket jelentettek, addig napjainkra a fokozott szennyeződés és a különböző erőművek hűtővíz levezetése alapján a víz felmelegedése és jégjelenségek elmaradása figyelhető meg. Az utolsó jeges időszak 1962-63 telén volt! 2. A Rajna szabályozásának történeti áttekintése A Rajna szabályozásának története tulajdonképpen a Felső-Rajna szabályozásával (Basel-Bingen) egyenlő, így a további tárgyalásunkat a folyó ezen szakaszára korlátozom. A téma leszűkítését indokolja az a tény is, hogy ezen a szakaszon a folyó alakulása és a talajviszonyok elsősorban a kavicsos, szemcsés altalaj és a mederfenék, nagymértékben hasonlít a magyarországi Felső-Duna körülményeihez. A Felső-Rajna morfológiailag a szabályozást megelőző időszakban további három jellemző részre tagozódott. A felső részen 1—2 km széles, több mellékágra bomlott, szigetekkel, zátonyokkal megosztott állandóan változó, de szakadópartokkal nem rendelkező folyó volt. A középső szakasza a folyónak zártabb formát mutat fel, de erős kanyarulatokat és tekervényeket, magas szakadópartokkal. Végezetül a Felső-Rajnát Bingennél sziklás szakasz zárja le. A szabályozási munkák történetét öt fejezetre lehet bontani : a) A Tulla féle Rajna korrekció a 19. században. b) A korrekciós meder kisvízszabályozása. c) A Basel—Breisach közötti oldalcsatorna kiépítése. d) A folyócsatornázás folytatása Breisach és Strassburg között. e) A folyami vízlépcsők építése Strassburg alatt. a) A Tulla féle Rajna korrekció A korrekció előtt, amint már említettük, a Rajna kimondottan vad folyó képét mutatta, a szakaszon 1825-ben 2155 szigetet számoltak meg. A gyakori kiöntések, pangó vizes területek, az anyagi károk mellett rendkívül egészségtelen klímájú