Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

2. füzet - Joó Ottó-Lotz Gyula: A Zala folyó szerepe a Balaton tó eutrofizálódásában

252 Joó О. és Lötz Gy. A Nyugatdunántúli Viziigyi Igazgatóság 1978 novemberében elkészítette a Kis-Balaton rekonstrukciója I. ütemének tervvázlatát [14J, amelynek megvalósítása 1985-ig reálisan lehetséges. A több ütemben tervezett kiépítés során a javasoltnál alacsonyabb üzemvízszinttel, de a Zala-torkolat közelében épített elzárással épí­tenénk meg első ütemben a tavat. Ez esetben is elöntésre kerülne a teljes terület. Ily módon lényeges költségcsökkentést nem lehetne elérni. Ezért a több ütemben történő kiépítés csak részterületek elárasztásával valósítható meg. Részterület elárasztásánál alapvető szempont, hogy olyan műveket, melyek végleges kiépítésnél szükségtelenek, lehetőleg ne kelljen építeni, ill. az ilyen mű­vek költsége minimális legyen. Fenti körülményeket mérlegelve az első ütemben történő kiépítésre csak a Ba­latonhídvég—Balatonmagyaród közúti szűkület fölötti medence elárasztásával van gazdaságos lehetőség. Ezzel a megoldással biztosítható, hogy csak olyan művek épüljenek meg, melyek a végleges kiépítésnél is szükségesek. A balatonhídvégi szűkület fölötti medence részleges elárasztása nem jöhet szóba, mert így olyan kis térfogatot és felületet kapnánk, mely a várt hatást még részben sem lenne képes kifejteni. Az említett területrészen vízzel borított felület kialakításához a balatonhid­végi hídtól mintegy 6'70 m-re Ny-ra fekvő dombvonulat kedvező topográfiai viszo­nyokat nyújt. Az ehhez szükséges zárótöltés D-i vége így — közvetlenül a Kis­komáromi-csatorna alatt — az említett dombvonulatba köthető be, É-i vége pe­dig a meglevő, megerősítendő árvédelmi töltésre támaszkodik. A zárótöltés hossza kereken 300 m. A töltés keresztszelvényét 4,0 m koronaszélességgel, a víz felőli ol­dalon 1:2, a mentett oldalon 1:4 rézsűhajlással vettük fel. A töltés tervezett nyomvonalán a Zalavölgy feneke mintegy 2 m vastagságban tőzeges, azért a töl­tés teljes hosszában résfalat irányoztunk elő. A balaíonhidvégi szűkület fölötti medence domborzati viszonyai lehetővé te­szik, hogy az üzemvízszintjét a végleges kivitelnél előirányzott 106,7 m A. f. szint helyett 50 cm-rel magasabban, tehát 107,2 m A. f. szinten válasszuk meg. A Balatonhidvég fölötti tőrész nem érinti ugyanis a Budapest—Nagykanizsa vasút­vonalat, melynek pályaszintje nem teszi lehetővé, hogy a Balatonhidvég alatti szakaszon az üzemvízszint 107,0 m A. f. fölött legyen. így a töltés koronaszintjét 108,2 m A. f. szinten kell megépíteni, a töltés átlagos magassága 3,0 m. A vázolt elzárással létesíthető medence 107,2 in A. f. üzemvízszint mellett 18,0 km 2 területű és 22,1 millió m 3 térfogatú lesz, 1,2 m átlagos mélységgel. Leg­nagyobb mélysége 2,0 m körüli. Ez a tározótérfogat 8,3 m 3/s közepes Zala-vízho­hozam mellett az érkező vizek számára egyhavi tartózkodási időt biztosíthat. Az I. ütemben kiépülő tó a Zala 2622 km 2 nagyságú teljes vízgyűjtő területé­ből 1900 km 2, tehát a vízgyűjtő 72%-ának vizeit fogadja be. Térfogata — meg­felelő előrejelzés és a tározott víz kellő időpontban történő leürítése esetén — egy kisebb Zala-árhullám visszatartását teszi lehetővé. Az első (item kiépítésével megszerezhetők a szükséges tapasztalatok a végleges kiépítés funkcionálására, a víztisztító növényzet és élettér összetételére, kialaku­lására, fenntartására az újra elárasztott tőzeg viselkedésére stb. vonatkozóan. A kis-balatoni védőrendszer funkcionális vonatkozásait ugyanis üzemi lép­tékben a tudományos kutatás még nem tisztázta. A szerezhető üzemi tapaszta­latokat a későbbi ütem(ek) kiépítésénél figyelembe lehet venni.

Next

/
Thumbnails
Contents