Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
2. füzet - Joó Ottó-Lotz Gyula: A Zala folyó szerepe a Balaton tó eutrofizálódásában
A Zala folyó szerepe 249 hogy a Zala völgyének a Fenékpuszta—Balatonszentgyörgy közötti szakaszon történő lezárásával a Balaton jelenlegi szintjénél magasabb vizszintü, olyan vizboritásn medencét hozzon létre, melyben a mocsári növényzet (nád, sás, gyékény) megfelelő életjeltételeket találjon. így — amennyire lehetséges — a Kis-Balaton és a környező mocsaras völgyfenekek területén helyreálljanak a 150—200 évvel ezelőtti viszonyok. A Zala vízgyűjtőjéről érkező vizeket úgy engedjük át a Balatonba, hogy azok az elérhető maximális mértékű tisztulási folyamaton menjenek át. A lápanyagok épüljenek be itt a növényzetbe, a vízi élettérbe, ill. a biológiai körfolyamatba. vázolt megoldás csupán a kiülepedő, a kémiai és a biológiai úton lebontható szennyezéseket lesz képes a Balatontól távoltartani. Működése csak akkor lehet eredményes, ha az ipari jellegű szennyeződések (beleértve a mezőgazdaságben felhasznált kemikáliákból és a detergensekből származó szennyezéseket is) minimálisra csökkentése mellett a tápanyagterhelés a jelenlegi mértéket számottevően a jövőben sem haladja meg. Ennek érdekében a Zala egész vízgyűjtőjén szükséges lesz a mezőgazdasági, ipari és területfejlesztési tevékenység központi koordinálására, hatékony környezet- és vízvédelemre, esetleg egyes tevékenységek korlátozására. A védőrendszer természetszerűleg kizárólag a Zala vízgyűjtőjéről származó szennyezéseket lesz képes távoltartani a Balatontól. Ez a Balaton teljes vízgyűjtő területének kereken 46%-a. Nem foglalja magában a Keszthelyi-öböl kereken 100 krn 2-es vízgyűjtő területét sem. így a Balaton vízminőségi problémáit csak csökkenteni képes, a Keszthelyi-öböl problémáit pedig csak részben igaz, jelentős részben - oldhatja meg. Ily módon nem válnak feleslegessé a Balaton teljes vízgyűjtőjén szükséges vízminőségcédő beavatkozások, sőt ezeket fokozni kell [16, 17]. Л Balaton vízszintjének leszállításából eredő problémákat a Kis-Balaton rekonstrukciója önmagában nem lesz képes megoldani. Az 1975 — 76. évi koncepció tervezése során — a maximális vízszint és az elöntött területek kiterjedése függvényében — Ki változatot vizsgáltunk meg. Ahhoz, hogy a Kis-Balaton területén a Balaton vízszintjénél magasabb, mocsári növényzet kialakítására kedvező vízfelületet hozzunk létre, a Zala völgyét el kell zárni. Az erre szolgáló földtöltést a Balatonszentgyörgy — Sármellék vasútvonal D-i, ill. K-i oldalán jóformán teljes hosszában ásványi altalajon, a Fenékpuszta térségében levő É —D irányú dombvonulatba, ill. a Balatonszentgyörgy— Vörs közötti magaspartba bekötve lehet megépíteni. E töltés hossza kereken 3.7 km. A láphasznosításra berendezett Keszthelyi és Zalavári belvízöblözeteket a rekonstrukció megépítése esetén is meg kell védeni. A Keszthelyi öblözet elárasztása ugyanis áramlástechnikai szempontból holt teret jelentene, ugyanakkor a rekonstrukció költségeit jelentősen emelné. Az öblözet pedig gazdaságosan bevédhető. A Zalavári öblözet elárasztása — kis területe és viszonylag magasabb fekvése miatt - nem jelentene lényeges előnyt. A Keszthelyi és Zalavári öblözetek vízelvezetése a ma is meglevő művekkel és szivattyútelepekkel a Kis-Balaton rekonstrukcióját követően is biztosítható. Lényeges kérdés, milyen legyen a Kis-Balaton területén kialakuló maximális és minimális vízszint? Ezt a következő szempontok határozzák meg: — olyan vízmélység és víztömeg biztosítása, amely az öntisztulási folyamatot optimálisan befolyásoló biotop kialakulását és fennmaradását hosszabb időre is lehetővé teszi;