Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

2. füzet - Joó Ottó-Lotz Gyula: A Zala folyó szerepe a Balaton tó eutrofizálódásában

248 Joó О. és Lötz Gy. A megvizsgált — és fentiekben csak főbb vonalaiban, vázlatosan ismertetett — történeti adatok egyértelműen arra utalnak, hogy az az eutrofizálódási és iszapképződési folyamat, amelyet ma a Keszthelyi-öbölben észlelünk, korábban — 1863 előtt - a jóval nagyobb kiterjedésű Kis-Balatonban játszódott le, itt vált a Zala vize Balaton-vízzé, líz nem korlátozódott kizárólag a Kis-Balaton területére. Hasonló folyamat játszódott le a Zala és mellékvízfolyásainak a Kis-Balatonhoz csatlakozó mocsaras völgyeiben, a „berkek"-ben is. A széles körben elterjedt hiedelemmel ellentétben hangsúlyoznunk kell, hogy a Balaton és a Keszthelyi-öböl problémáinak okát nem a Zala rendezésében, ill. alsó szakaszának betöltésezésében, hanem a Balaton vízszintjének 1863-ban végrehajtott radikális lesüllyesztésében kell keresnünk. A Zala rendezése — újabb területek mezőgazdasági művelésbe vonása érdekében — csak követte a Balaton vízszintjének lesüllyesztését. A Balaton vízszintjének leszállítása következtében kerültek szárazra és váltak lecsapolhatóvá a Zala-völgyi mocsarak. így a Kis-Balaton és a környező berkek vízminőségvédő funkciója éppen akkor szűnt meg, amikor a civilizáció előretörése — urbanizáció, iparosodás, a mezőgazdaság fejlesztése és kemizálása — révén a Balatonba jutó vizek minősége rohamosan romlott. Az eddig vázoltak most azt a benyomást kelthetik, hogy a Sió-zsilip megépítése, a Balaton vízszintjének lesüllyesztése káros, elhibázott lépés volt. A kérdés objektív megítélésénél azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az átmenet időszakában az agrár jellegű Magyarországon a termelés csak extenzív módszerekkel, a mezőgazdasági teriiletek kiterjesztésével volt növelhető. így a Balaton vízszintjének lesüllyesztése, a környező mocsarak lecsapolása parancsoló társadalmi igényként jelentkezett. Krieger Sámuel — Mária Terézia utasítására — már 1776-ban tervet készített a Balaton majdnem teljes lecsapolására [2\. Ez csak anyagiak hiányában nem valósult meg. A XIX. század első felében a Balaton térségében végzett vízimunkák (elsősorban a Sió-szabályozás) kizárólag a termőterületek növelésére irányultak, aminek alapfeltétele volt a tó vízszintjének süllyesztése. Hatékony beavatkozásra azonban csak akkor került sor, amikor a Délivasút-társaság — saját vasútvonala érdekében — a Sió-zsilip megépítésével a tó vízszintjét leszállította. Ekkor a déli part magasabb turzásai is teljesen szárazra kerültek. Ez — párosulva a vasútvonal üzembe helyezéséből adódó lehetőségekkel — lehetővé tette a déli part kifejlesztését, és az addigi természeti környezet gyökeres megváltoztatását. :t. Javaslat a Kis-Halaloii vízminőség-védelmi rendszer kialakítására /1 tanulmány első részében beszámoltunk méréseinkről. Megállapítottuk, hogy a Balaton növekvő eutrofizálódásának egy évtizeden beliil egyetlen hatékony gyógyszere lehet: a Kis-Balaton térségében a Zala vizeinek visszatartása, tisztítása. Л tanulmány második részében történeti áttekintést adtunk ennek a térségnek a múltjáról, a Kis-Balaton kialakulásáról. A harmadik részben ismertetjük javaslatunkat a Kis-Balaton rekonstrukciójára a Zala vizeinek tisztítása, a Balaton eutrofizációjának csökkentése érdekében. Л Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság 1976 nyarán készítette el a Kis-Balaton rekonstrukciójának tanulmánytervét [13]. Л tanulmányterv alapgondolata,