Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

2. füzet - Takács Lajos: A Körösök vízkormányzási rendszere

Magyar—jugoszláv vízimunkák 201 szakaszon határt képező vízfolyások mindegyikére jellemző, hogy magyar területen erednek, itt dombvidéki jellegűek, majd a határ közelében vagy azt elhagyva jugoszláv területen síkvidéki jellegűvé válnak. A vízfolyások egv részének a fő befogadókba (Duna, Dráva) való bevezetése — azok magas vízállása esetén — csak szivattyúzással lehetséges. A vízügyi együttműködés keretében elvégzett vízrendezési munkák koncepciója korszerű elveket követett, nevezetesen: — árvizek visszatartása tározókban, illetve a kiilvizek leválasztása a belvízöblözetekről a szivattyútelepek kapacitásának és üzemköltségének minimálisra csökkentése céljából, — mindkét fél területének gyors, hatékony víztelenítése. A Zsdála-patak, - amelynek vízgyűjtő területe 51 kin

2 - rendezés előtt igen elhanyagolt állapotban volt. A medre helyenként elhagyta a határ vonalát. Л vízügyi szervek közös tervek alapján rendezték a vízfolyást, ezzel együtt megtörtént a határjelek felújítása is. Л munkák 1969-ben fejeződtek be. A Dombócsatorna rendezése 1973 —74-ben, az Izidórius-patak rendezése pedig 1974 —76-ban történt meg. A Tapolca-patak vízrendszerében 1972 — 75 között folytak jelentős közös érdekű munkák. Л 116 km

2 nagyságú vízgyűjtő teriilettel rendelkező Tapolca-patak vizei jugoszláv területen alacsony drávai vízállás esetén zsilipen keresztül jutottak a befogadóba. A vízrendszer felújítása során a Tapolca-patak és a Beremendicsatoma rendezésén túl 4,3 m

3/s teljesítményű, korszerű szivattyútelep épült Bakánkán (7. ábra), amelynek fenntartási és üzemi költségeit is közösen viselik a 7. ábra. A Bakánkai szivattyútelep Fig. 7 The pumping station at Bakánka Bild 7. Die Pumpstation zu Bakánka