Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

2. füzet - Polohn István-Szappanos Ferenc: Magyar-jugoszláv közösérdekű vízi munkák a Dráva völgyében

Magyar—jugoszláv vízimunkák 203 keszerződés alapján Magyarország és a szomszédos államok között létrejöttek a vízügyi együttműködés jogi feltételei. Egyezmények, megállapodások születtek, és ezek alapján — ha korlátozott mértékben is, de — a tényleges együttműködés megvalósult. Mindezek a vízügyi egyezmények és megállapodások a második világháború után a Párizsi Békeszerződés rendelkezése folytán hatályukat vesztették. A_ 11. világháború után a Párizsi Békeszerződés mellőzte a vízügyi problémákat megold

ó cikkek felvételét. így tehát jelenleg általános érvényű, a Diinamedencében levő államokai egyaránt kötelező „magasabb" nemzetközi jogi előírás a vízügyi kapcsolatokat nem szabályozza. Ezért a kétoldalú egyezményes kapcsolatok felvételét, illetve megteremtését kellett a vízügyi szolgálatnak szorgalmazni a magyar nemzetközi vízjog ismert alapelveire támaszkodva. Ezek az elvek, amelyek egyben megfelelnek az általános államközi együttműködés modern elveinek, tehát az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásának is, a következők: — a politikai határok által megosztott vízgyűjtő terület természetes földrajzi egységeinek elismerése; a szomszédos államok érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása. A két szomszédos szocialista állam, Magyarország és .Jugoszlávia vízügyi együttműködése, amely lényegében a fenti elvekre alapozódik és az 1955-ben megkötött M agyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási lù/yezményben került rögzítésre, megfelel mindkét ország érdekeinek. A sokéves vízügyi együttműködés során kialakult a teljes és kölcsönös bizalom légköre, ami hozzájárult és a jövőben is hozzájárul a mind összetettebb vízgazdálkodási kérdések közös megoldásához. I. Kapcsolataink lülit—I!(.">."» között A magyar -jugoszláv vízgazdálkodási együttműködés szükségességét elsősorban az a földrajzi adottság határozza meg, hogy a két ország között UK) km hosszú államhatár 1/3-ad részéi (210 km-en) folyók és vízfolyások alkotják. A határ harminc folyót és jelentősebb vízfolyást szel át. Ezek közül külön ki kell emelni a Dunái és a Tiszát, valamint a Dél-Dunántúlt érintően a Dráva és a Mura folyókat, amelyek 150 kin hosszon alkotnak határt. A két világháború közötti időszakban végzett magyar -jugoszláv közös érdekű vízügyi munkákra az volt a jellemző, hogy: kis volumenűek voltak és lényegében a megépített művek fenntartásúi szolgálták, — nem rontották, de nem is javították egymás helyzetét. A drávai hajózás az 1. világháború után sokai veszített jelentőségéből, így az már nem hatott serkentően a nagy hagyományokkal rendelkező folyószabálvozàsoïï Folytatására. .1 meglevő müvek fenntartásához sem fűződött már a korábbiakhoz hasonló egyetemleges érdek, ezért a vízimunkák a Dráván /.9/J után lényegében megszakadtak, és legfeljebb csak kisebb, helyi jelentőségű - a nagyobb károk megelőzését célzó — beavatkozásokra szorítkoztak. Ahol mellékvízfolvásokon égető vízügyi gondok jelentkeztek, otl sor került eseti kapcsolatok felvételére is. Így példaként megemlíthetjük a Borza palakot. ahol először egy 1933-ban. majd pedig egy 1936-ban készült terv alapján volt szak-