Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

124 Salamin Pál d) A felszíni vizet a csapadékintenzitás (i) és a beszivárgást sebesség (k) különbségeként kell a terület bármely df elemi részére meghatározni. Ez a különbség igen változatos (pl. a beszivárgási sebesség függvénye terepen: к — f domborzat : esés, égtáji fekvés; fedettség; talajminőség stb.), a felületi ábrázolás szinte lehetetlen izo-vonalakkal, legfeljebb területi foltokkal.

4 Mindig vannak területi részletek, ahol a talaj kötöttségének vagy egyéb okoknak (szikes talaj, nedves talaj mély átfagyása stb.) megfelelően igen sok felületi víz keletkezik. S mindig vannak olyan területi részletek, ahol szinte nincs is felületi víz (sík vidéken az igen laza homokterületeken, domb- és hegyvidéken jó talajvédő-vízvisszatartó gazdálkodásnál, stb.). Mindezen okok miatt a területi izo-vonalakkal az ábrázolás szinte lehetetlen (az ábrázolás kérdésére még visszatérünk). e) Nem tehet állandó vízgyűjtő területről (F = const) beszélni. A „vízgyűjtő terület" a nedves helyzet során folytonosan változik, a helyzet kitolódása esetében folyamatosan növekszik: F=m (i) A nedves helyzet kezdetén csak a vízvezető elemek (patakok) menti felületek adnak felszíni vizet, igen sok a felszíni víz, s igen rövid a felszíni víz útja a befogadóig. A kezdeti kis „vízgyűjtő terület" bizonyos esetekben folyamatosan növekszik és különleges esetekben (túl nedves helyzet, nedves talaj mély átfagyása stb.) elérheti határértékét, az általunk jól ismert „vízgyűjtő terület" értékét: lim F (t) = F (2) Ennek a kérdésnek a jelentősége azért nagy, mert domb- és hegyvidéken kis kezdeti vízgyűjtő területtel, de igen gyors árhullámmal, míg mindenütt ahol vízvisszatartó gazdálkodást folytatunk, vagy igen laza a talaj (tehát Q=«0), csökkentett vízgyűjtő területtel kell számolnunk! 2. Következtetések a vízmozgások megfigyelése területén Kitűnően figyelhetők meg a természetben a vízmozgásfajták, és általános megállapítások is tehetők (a szabad felszínű vízmozgások szinte kivétel nélkül turbulens, nem permanens jellegűek, az áramló mozgást nem szabad a lamináris mozgással összetéveszteni stb.). a) Nagyon jól követhető a természetben a kis vízfolyásokon — mintegy természeti modelleken — a vízfolyások térbeli alakulása, fejlődése, (pl. jól megfigyelhető a túlfejlett kanyarulatok keletkezése, alakulása a zebegényi Űjvölgy patakja mentén stb.). b) Az ún. lepelszerű vízmozgás viszonylag ritka, s általában nem tart tovább, mint a túlzott nedves helyzet (i > k). A természetben általánosabb a hidraulikai szempontból kedvezőbb vonalmenti vízmozgás valamelyik alakja (a mikrobarázdák, barázdák, árkok, patakok, folyók stb. mentén lejátszódó vízmozgások). A természeti bejárások a hidraulikai megfigyelések sorára adtak lehetőséget. Pl. egy alkalommal megfigyelhető volt, amikor a hegyi, mély úton érkező víz hídhoz érkezve nem folyt be a híd alatti patakba, ami a legtermészetesebb lett volna, hanem egyenesen tovább folyt a hídon át és így folytatta az útját a mély úton (2. ábra). Ebben az esetben a vízmozgási körülmények véletlenül úgy alakultak, hogy a víznek a hídon át való egyenes irányú mozgása liidraulikailag kedvezőbb volt, mintha oldalt kitört volna a patakba. Igen érdekes lehet a természetben megfigyelni a nedves időjárási helyzetekben a mikro- és a makrobarázdák keletkezését, pl. az úttöltések védtelen rézsűin, de még az erdő avartakarója alatt is. 4 A domborzat befolyása a hó halmozódására és olvadására. Hidrológiai Közlöny, 1960/6.