Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Tiszai tanulmányút, 1978 115 keltetik, amelyekkel a Kiskörei Vízlépcső engedélyezési eljárása során szembe kellett nézni. A Vízlépcső és öntözőrendszerei közvetlenül öt megye területét érintik, három vízügyi igazgatóság működési területéhez kapcsolódnak. Mezőgazdasági és ipari vízigényeket elégít ki, villamos energiát termel, a víziközlekedést szolgálja, üdülési, sportolási lehetőséget teremt — tehát több népgazdasági ág érdekeinek kielégítését segíti elő. A létesítmény összetettségéből származóan több beruházón keresztül valósult meg. A Beruházó az esetek többségében nem volt azonos az üzemeltetővel. A létesítmények nem egyszerre, hanem lépcsőzetesen valósultak meg és léptek, ill. lépnek üzembe. Ennek megfelelően az engedélyezési tervek is részletekben készültek, az engedélyezési eljárást is részenként lehetett lefolytatni, aminek következtében később a tervmódosítások miatt többször kellett módosítani az engedélyeket. Ezek a körülmények tették a vízügyi hatósági tevékenységet igen összetetté. Nasonló művek építésének engedélyezési eljárásánál (Gabcsikovó —Nagymaros, Csongrád) hasonló körülményekkel kell számolni a jövőben is. A problémák megoldását többek között azzal lehetne elérni, hogy — a komplex létesítményekre erre a célra készült összefoglaló engedélyezési dokumentációt állítsanak össze, — a közigazgatási és vízügyi működési határoktól függetlenül egy engedélyező vízügyi hatóság folytassa le a szükséges eljárásokat, — egy népgazdasági ágon belül egy beruházó legyen, — a tervező a kiviteli tervek készítése folyamán szoros kapcsolatot tartson az illetékes vízügyi hatósággal. 4. A kivitel A 25 évvel ezelőtt épült Tiszalöki Vízlépcső volt az ország első nagy vízügyi létesítménye. Ez az oka annak, hogy az itt szerzett építési tapasztalatokból ma már keveset lehet felhasználni. Mások a körülmények, mások a lehetőségek és a feladatok felosztása. Leginkább a munka során kialakult szemléletet kellene átvenni, a jó minőségre, a pontosságra, a technológiai fegyelemre, a gazdaságos munkamódszerekre, a jól szervezett munkára való törekvést, mert az itt hozott áldozatok bőségesen megtérülnek mind a kivitelező, mind a népgazdaság számára. A Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszereinek beruházási programját 1965-ben hagyták jóvá. A munka az előkészítés után 1967-ben indult meg. A beruházást három ütemben végzik az alábbiak szerint: I. építési ütemben — 1973-ig — megépültek mindazok a létesítmények, amelyek a 87,50 m Orsz. szintű duzzasztáshoz szükségesek, valamint a Jászsági és a Nagykunsági főcsatorna 18—18 km hossú szakasza. — 11. építési ütemben — 1979-ig — megépülnek a 89,00 m Orsz. duzzasztás tartásához szükséges létesítmények, a Körös-völgyi vízpótlás lehetőségének megteremtése, és a Jászsági főcsatorna további 3 km hosszú szakasza. — III. építési ütemben — a VI. ötéves tervben — a 90,50 m Orsz. szintű duzzasztáshoz szükséges létesítmények valósulnak meg. A Kiskörei Vízlépcső főműtárgyának építése hazánk eddigi legnagyobb volumenű mélyépítési munkái közé tartozik és kivitelezése során valamennyi mélyépítési szakterület alkalmazására szükség volt. A műtárgy alapgödrének kiemelése több lépcsős talajvízszint-süllyesztő rendszer kiépítésével volt lehetséges. A betonozási munkák folyamatossága érdekében évi 50 000 m

3 kapacitású félautomata betonüzemet kellett létrehozni. Gondoskodni kellett a téli betonozás jó minőségben való elvégezhetőségéről is. A szaluzáshoz az ún. nagytáblás zsaluzási módszer bizonyult a legalkalmasabbnak. Az erőmű alaplemezének vízzáróságát az ideiglenes munkahézagok környékén csak injektálással lehetett elérni. A vízlépcső megépítésének érdekében végrehajtott földmunka mennyisége kereken 5,2 millió m

3 volt. Ez évi 1,5 millió m

3 föld megmozgatását jelentette. A főműtárgy közvetlen munkagödrének kiemelése kotrós technológiával folyt. A talajvízszint-süllyesztő rendszer négy lépcsőben követte a munkagödör mélyülését. Az 8*