Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

112 Károlyi Zoltán tosítva. A vízlépcső egészét érintő vizsgálatokat, így a vízlevezetés, jéglebocsátás és helyzeti állékonyság igazolását valószínűségelméleti, kockázati alapon írta elő elvégezni. Tanulmánytervek alapozták meg a legfontosabb, legkritikusabb műszaki megoldásokat és a különféle változatok részletes vizsgálata szolgált alapul a választáshoz. A kialakított elrendezési, szerkezeti, technológiai elképzelések jó részét kisminta-kísérletekkel próbálták ki, és módosították, finomították a tervben szereplő megoldásokat. A különösen jelentős művek biztonságát érintő új műszaki megoldásokat természetben végzett vizsgálatokkal próbálták ki. Ilyenek voltak a résfal építése és alkalmazása, valamint a nyílt csatornás, kavicskutakkal kombinált szivárgó rendszer. 2. A Kiskörei Vízlépcső feletti tározótér körüli területeknek a szivárgó vizektől való mentesítését hazai viszonylatban újszerű feladatot jelentő megcsapoló rendszerrel tervezték meg. A tervezéshez szükséges elméleti szivárgás-hidraulikai alapok tisztázottak, de tervezési és üzemi tapasztalatok még alig voltak. A tervezés biztonságának fokozása érdekében két éven keresztül helyszíni kísérleteket végeztek. A Tisza 420 fkm szelvénye környezetében egy 60 ha nagyságú medencét építettek, amelynek töltésével párhuzamosan nyolcféle kialakítású megcsapoló rendszer készült. A kísérlet igazolta, hogy a mögöttes területek védelme megcsapoló kutakkal kombinált szivárgócsatornával megoldható. Sok részletprobléma (pl. a fedőréteg morzsalékossága, járatossága, területi párolgás mértéke, belépési gradiens stb.) tisztázása után a hatékony megcsapoláshoz szükséges kutakat általában kavicsból tervezték meg. A kavicskutak átmérője 0,8 — 1,2 m, hossza a vízvezető réteg vastagságától függően 4—18 m, távolságuk 20—40 m volt. A szivárgócsatorna szükséges mélysége 2 — 4 m, rézsűhajlása 1:2—1:3, vízszintje az átlagos terepszint alatt 1,5—2,5 m. A szivárgó vízhozam mértékadó fajlagos mennyisége a rétegadottságoktól függően 0,3—300 l/s.km között változik. A szivárgócsatornára — többnyire automatikus üzemű — szivattyútelepeket telepítettek, amelyek a csatorna vízszintjét az előírt szintek között tartják. A már elkészült művek üzemi tapasztalatai az alábbiakban foglalhatók össze: — A tározótöltés és a szivárgócsatorna között a talajvízszint egyenletesen csökken. — A szivárgó mögötti 800—1000 m-es sávban az évi közepes talajvízszint a szivárgócsatornában tartott vízszinthez igazodva a terepszinttel közel párhuzamosan állandósult, egyúttal a belvízhelyzet is javult. — 1000 m-en túl sem a szélsőséges, sem az átlagos talajvízszintekben nincs számottevő változás. — A szivárgócsatornák összeköttetést teremtettek a szivattyútelepek között, és a szivárgó vizek miatt rendszeresen üzemben levő szivattyútelepek a korábbinál hatékonyabb átemelést és nagyobb üzembiztonságot jelentenek. — Tiszai árhullám idején a töltés és a szivárgócsatorna közötti sávban a korábbinál jóval kisebb mértékben, de a megcsapolórendszer üzeme mellett is előfordulnak fakadóvizek és fölázások. — A szivárgócsatorna mögötti területen — a korábbi tapasztalatokkal ellentétben — árvízi eredetű felázásokat és fakadóvizeket kimutatni nem lehetett. A rendszer üzemének első négy éve alatt szerzett kedvező tapasztalatok után 1977 elején rendkívül kedvezőtlen jelenségeket lehetett észlelni. Megállapítható volt, hogy az 1977 tavaszi helyzetet rendkívülinek lehetett tekinteni, az előfordulási valószínűségét belvizek vonatkozásában 5%-osnak, a belvíz és árvíz együttes jelentkezését illetően 1%-osnak lehet mondani. A felszíni vízborítások és a talaj vízszintemelkedés kizárólag a nagy mennyiségű csapadék következménye volt. Az itt kialakult helyzet a Tisza mentén máshol tapasztalt körülményekhez képest egyértelműen kedvezőbbnek bizonyult. Ez a kedvező változás a kiépült megcsapolórendszer üzemének következménye volt. 3. Az 1977. évi belvízvédekezés tapasztalatai felhívták a figyelmet arra, hogy felül kell vizsgálni a Tisza menti területeken levő belvízöblözetek kiépítési hiányosságait és kiemelten kell foglalkozni a térség fejlesztési kérdéseivel. Egy konkrét terület (Tiszaörvény— Tiszagyulaháza közötti Tisza-balparti sáv) vizsgálata is kimutatta, hogy e fejlesz-