Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)

1. füzet - Dóka Klára: A magyarországi vízmesterképzés múltjából

98 Dóka Klára volt az érdeklődés, hogy meg akarták szüntetni. A Rétmesteriskola megszervezése azonban a Gazdasági Tanintézet munkáját is fellendítette.

3 A Kassai Rétmesteriskolában a tanítás 1879. dec. 1-én kezdődött. Az iskola létesítéséhez Kvassay az offenburgi Rétmesterképző Intézet mintáját követte, megfelelően alkalmazva a magyar viszonyokhoz.

4 A Rétmesteriskolában az elméleti és gyakorlati oktatás egységét valósították meg. Elméleti oktatás csak a téli hónapokban folyt, nyáron a hallgatók lecsapolási munkáknál, natakszabályozásoknál, öntözőcsatornák építésénél dolgoztak. A Gazdasági Tanintézet igazgatója, Lakner József, nem zárkózott el a minisztérium kéréseinek teljesítésétől. Az iskola területén 10—12 személy befogadására alkalmas kollégiumot létesítettek, és megoldották az élelmezés kérdését is. A szükséges tankönyveket és mintarajzokat Offenburgból kérték el, és megfelelő átalakítással ezeket használták. A Rétmesteriskola vezetője a Gazdasági Tanintézet igazgatója volt, mellette kultúrmérnökök és tanintézeti oktatók tanítottak. Lakner József elérte a kassai tanácsnál, hogy a városon keresztülfolyó Csermely-patak vizét a hallgatók az öntözési kísérleteknél használhassák. Az első évfolyamnak 6 államköltséges hallgatója volt,

5 és a minisztérium körlevelet bocsátott ki újabb, főként sajátköltséges tanulók toborzására.

6 Elkészült a Rétmesteriskola szervezeti szabályzata. A tanulási időt 3 évben határozták meg, amely decembertől márciusig tartó téli tanfolyamokból, és két nyári gyakorlatból állt. A felvételekről az igazgató döntött. A tantárgyak a következők voltak: I. évfolyam: szépírás, számtan, magyar nyelv, mértan, vegytan, ásványtan, éghajlattan, talajismeret, növénytan, természettan, rajz, szakmai gyakorlat. II. évfolyam: szépírás, ügyirattan, ábrázoló mértan, tereptan, rétművelés, térképrajz, építészeti rajz, szakmai gyakorlat. A III. évfolyam elméleti óráit kizárólag az elsajátított ismeretek ismétlésére használták fel.

7 Bár a Rétmesteriskola a Gazdasági Tanintézet életét felpezsdítette, Lakner József igazgatónak a közösködés nem tetszett. Ö maga szakmailag nem lehetett irányítója a rétmesterképzésnek, ezért a minisztérium Kvassay Jenőre bízta a felügyeletet.

8 1883-ra a probléma megoldódott. Az országban foglalkoztatott kultúrmérnökök száma 22-re emelkedett, és Kvassay központi irányításának biztosítása mellett 8. kultúrmérnöki kerületet szerveztek. 1883-tól az iskola irányítását a kassai kultúrmérnöki kerület vezetője, elsőnek Bolla Mihály vette át. A Gazdasági Tanintézet tanárai ezután is részt vettek egyes tárgyak oktatásában, de az egyre erősödő Rétmesteriskola kezdett különválni az anyaintézettől. Az első hallgatók 1882-ben végeztek. A második tanfolyam párhuzamosan, 1880-ban indult, majd 1881-ben 14, 1882-ben 14, 1883-ban 20 tanuló iratkozott be. A lemorzsolódásokat is figyelembe véve 1884-ben 36 tanulója volt az iskolának.

9 Ennyi hallgatót nem tudtak elhelyezni a Gazdasági Tanintézetben kialakított kollégiumban. Húszan már a városban laktak. Alivei egyre nőtt az érdeklődés a Gazdasági Tanintézet iránt is, és a Rétmesteriskola tapasztalataiból kiindulva az anyaintézet is áttért a bentlakásra, félő volt, hogy teljesen kiszorulnak. 1884-ben ezért az anyaintézet telkén új iskolát építettek, és az 1884/85-ös évfolyam — 32 tanulóval — már ebben az épületben kezdődött meg.

1

0 1886-ban a vízjogi törvény végrehajtása során a kultúrmérnöki kerületeket az Országos Kultúrmérnöki Hivatal felügyelete alatt önálló hivatalokká szervezték át. A rendezés során megállapították az önálló épületben működő Kassai Rétmester-