Vízügyi Közlemények, 1980 (62. évfolyam)
1. füzet - Dóka Klára: A magyarországi vízmesterképzés múltjából
A vízmesterképzés múltjából 99 iskola új szervezeti szabályzatát is. Az iskola felügyeleti hatósága a Földmüvelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium lett, amely e jogát az Országos Kultúrmérnöki Hivatalon keresztül gyakorolta. A szakmai irányítás, gazdasági ügyek intézése a Kassai Kultúrmérnöki Hivatal feladata volt, a felvételekről viszont a minisztérium döntött. Az iskolai oktatást vízmesteri próbaszolgálat vagy katonáskodás előzte meg. Az államköltséges hallgatók kötelezték magukat, hogy az iskola befejezése után a számukra kijelölt állást elfogadják. A tananyag lényegesen kibővült. A harmadik évet már nemcsak ismétlésre, hanem új ismeretek szerzésére is használták. Nőtt a vízügyi tudnivalók köre. A rétművelés mellett lecsapolási, alagcsövezési, patakszabályozási ismereteket, vízépítést, vízrajzi térképezést is tanultak. Harmadik évben megismerkedtek a vízjogi törvénnyel és a kapcsolódó jogszabályokkal. A szervezeti szabályzat újdonsága volt, hogy nemcsak a tantárgyakat, hanem az egyes tárgyakra fordítandó heti óraszámot is meghatározta. Ezzel lehetővé vált az órarendkészítés, a korábbinál tervszerűbb oktatás megszervezése. Az 1886-os szabályzatban rögzített óraszámok a következők voltak : I. évfolyam — számtan heti 6 óra; mértan — 12; természettan — 4; talajtan, növénytermelési ismeretek — 2; földrajz — 2; magyar nyelvtan — 4; szépírás — 2; szabadkézi rajz — 4; szakmai gyakorlat — 3 óra. II. évfolyam — ügyirattan — 3; gazdasági vízmútan — 5; vízműtani rajz — 5; rétművelés — 3; földmértan — 3; térképrajz és szerkesztés — 5; ábrázoló mértan és szerkesztés — 5; építéstan — 5; építéstani rajz — 4; szépírás — 2; számtani ismétlés — 2 óra. III. évfolyam számtani ismétlés — 2; ügyirattan — 2; ábrázoló mértan — 2; gazdasági vízműtan — 2; földmértan — 2; rétművelés — 2; építészet — 2; vízjogi ismeretek — 2; szerkesztések, tervezések — 26 óra. A szabályzatot az önálló épületben érvényes házirend egészítette ki. 1889-ben Bolla Mihály főmérnök már összeállította az első 10 év mérlegét. Az iskolába az első évtizedben 97 hallgató iratkozott be, végzett 67, rétmesteri pályán maradt 52. A lemorzsolódás fő oka az volt, hogy a pályára nem alkalmas egyének is beiratkoztak az iskolába, és a végzettek egy része is más területen keresett jobban fizető munkát. Leginkább a leszerelt altisztek tanítása vált be, akik ugyan nem rendelkeztek előzetes szakmai gyakorlattal, de szert tettek elemi ismeretekre, és a katonaságnál megtanulták az emberekkel való bánást is. A magas szintű oktatás sok elméleti tanulás viszont azt eredményezte, hogy a pályán maradt rétmesterek az 1880-as években el tudták végezni azokat a feladatokat, amelyeket korábban egy közepes tehetségű mérnök. 1 1 1889-ben a minisztériumok átszervezésére került sor. 1867-től 1889-ig a folyószabályozás, ármentesítés, csatornaépítés a Közmunka- és Közlekedésügyi, a kultúrmérnöki munkák felügyelete és a vízjogi ügyek intézése a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium feladata volt. 1889-től a vízügyek a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe kerültek. A korábbi kultúrmérnökök — mindenekelőtt Kvassay Jenő — vezető szerepet kaptak a vízimunkálatok megszervezésében. 1890-től az első világháborúig a Kassai Rétmesteriskola is fénykorát élte. 1890-ben 30, 1893-ban 43, 1895-ben 37, 1897-ben 42, 1899-ben 36, 1902-ben 39, 1905-ben 37, 1908-ban 52, 1911-ben 60 fő iratkozott be az első évfolyamra. 1 2 Az 18S9-ben előállt új helyzetnek megfelelően a Rétmesteriskolát átszervezték. Az volt a cél, hogy ezentúl ne csak a kultúrmérnökök számára képezzen segédszemélyzetet, hanem a végzett növendékek a folyammérnöki hivataloknál és gát7*
