Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények

668 Könyvismertetések ÁRVÍZVÉDELEM, FOLYÓ- ÉS TÓ SZABÁLYOZÁS, VÍZI UTAK MAGYARORSZÁGON Szerk.: Kovács Dezső Országos Vízügyi Hivatal kiadása a VIZDOK útján, Budapest, 1979., 734 oldal, 165 ábra, 52 táblázat, 535 irodalmi hivatkozás. A 20 szerző és négy fejezet-szerkesztő munkájaként összeállított 734 oldalas kiadvány a címnek megfelelően négy részre oszlik. Az árvízvédelem 274, a folyószabályozás 196, a tószabályozás 140, a vízi utak 100 oldal terjedelmet kapott. Minden egyes részt irodalomjegyzék követ. A kötetet angol, orosz és német nyelvű kivonat zárja. Vitatható az előszónak az a megállapítása, hogy ,,az árvízvédelem, a folyó- és tószabályozás szakterületéről átfogó jellegű ismertető munka eddig nem került közreadásra", mivel „A magyar vízszabályozás története" c. kiadvány a történeti vonatkozásokat átfogóan ismerteti. A célkitűzés, hogy a fejlődés, a jelenlegi helyzet átfogó elemzése és a jövő elgondolásainak rendszerbe foglalt ismerete a mindennapok tevékenységéhez rendelkezésre álljon, valóban időszerű és a könyvben meg is valósul. Az árvízvédelmi részt az árvízvédelem hidrológiája főfejezet vezeti be. Az árvizeket előidéző időjárási helyzetek áttekintése, az árhullámok jellegzetes típusai, az árvízi előrejelzések, az árvízszámítási módszerek a főfejezet tárgyai. Kár, hogy az adatszerűség és tényszerűség ebben a fő fejezetben eléggé háttérbe szorult. Az árvízvédelmi rendszer leírásában már helyesen tükrözdőnek azok az adatok, amelyeket a célkitűzés értelmében a könyv megörökíteni óhajt. Az ármentesítés fejlődése, az öblözetek tényadatai hasznos segítőtársai lehetnek a későbbi használóknak. Az árvízvédelem rendszerének fejlesztése főfejezet a mértékadó árvíz, a gazdasági háttér, a környezeti hatások, a védelmi művek tervezésénél, építésénél és fenntartásánál alkalmazott korszerű módszerek leírását adja közre. Az árvízvédelem irányítása és szervezete főfejezet rövid ismertetést ad a jelenlegi helyzetről, nem térve ki a történeti fejlődésre. Az árvízvédelem részt összefoglaló zárja a jelenlegi helyzet és a fejlesztési célkitűzések vázlatos ismertetésével. A folyószabályozás részt a folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzését bemutató főfejezet nyitja meg, amely részben pótolja az árvízvédelem hidrológiájánál említett hiányérzetet, amely az adatszerűségre vonatkozott. A víz-, hordalék- és jégjárásra vonatkozó adatok rendkívül fontosak. A folyók szabályozása főfejezet — sajnos csak szöveges és fényképes formában — ismerteti a hazai folyókon végzett folyószabályozási munkákat, a folyószabályozás fejlesztése főfejezet kellő módszertani útmutatást is ad. A szakágazati tevékenység és az összefoglaló egészíti ki a folyószabályozásról alkotott képet, amely összességében sikerültebbnek hat az árvízvédelemről írt résznél. A tószabályozás részt ismét a hidrológiát tárgyaló főfejezet vezeti be, amely képet ad a tavak vízgyűjtő területéről, térfogatáról, vízjárásáról, vízmozgásáról, vízháztartásáról és vízminőségéről. A tószabályozás fejlődését a Balaton, a Velenceitó, a Fertő és Ráckevei Duna vonatkozásában mutatja be. A fejlesztési célkitűzések ugyancsak ezekre a tavakra vonatkoznak. Örültünk volna, ha kisebb tavainkról, tározóinkról is olvashattunk volna ebben a főfejezetben. Ezután az előzőekhez hasonlóan a szakigazgatási feladatokat és összefoglalót tartalmazó főfejezetek következnek. A vízi utak részt a jelentőségüket tárgyaló fejezet vezeti be, amely adatokat közöl a víziközlekedésről. A magyarországi vízi utak jellemzői főfejezetben fontos adatok találhatók a vízi utak paramétereiről, új tényezőket is közreadva. Különösen érdekes a vízlépcsők hatását elemző fejezet. A hajózás és az energiatermelés összefüggései is említésreméltóak. A kikötőket és a víziközlekedési eszközöket bemutató fejezetek adatszerűségét növelni lehetett volna. Az európai víziúthálózat és egy igen rövid összefoglaló egészíti ki e részt.