Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények

Könyvismertetés 669 A könyvről összefoglalóan megállapítható, hogy a vízépítés jelentős területeit igyekszik átfogóan bemutatni és ezért a címbeli feladatokkal foglalkozó tervező, építő és üzemben tartó haszonnal forgatja, a szélesebb olvasóközönség jó tájékozódást szerezhet belőle. így örömmel üdvözölhető az Országos Vízügyi Hivatal kezdeményezése, hogy az egyes szakágazatokról átfogó kiadványokat bocsát közre. Ismerteti : Dr. Starosolszkij Ödön DÉRI JÓZSEF: TRENDEK ÉS PROGNÓZISOK VITUKI—VIZDOK kiadás a Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató sorozatban (86. sz.), Budapest, 1977. 284 oldal A könyv a vízgazdálkodás jövőjét meghatározó fejlesztések tervezési módszerei, valamint a nagytávlatú fejlesztések vízkészletmódosító hatásai iránt érdeklődők számára ad hasznos ismereteket, elveket, módszereket és tényadatokat. A bevezetőben a szerző rámutat arra, hogy a vízgazdálkodás jövőjének tudományos kutatásában és megalapozásában kiemelkedő szerepet játszanak a regionális hatású vízügyi létesítmények és környeztmódosító hatásaik. Az ember által szabályozott vízháztartási folyamatok gazdasági funkcióinak állandó bővülése a jövőkutatási módszerek vízügyi alkalmazásának előkészítését és előtérbe helyezését igényli. A 2. fejezet a prognosztizálás módszertani elemeit mutatja be. A prognosztikus információk jelentőségét jól érzékeltetik a külföldi tapasztalatok. Az iparilag fejlett országokban a tudomány fejlesztéséhez felhasznált összes ráfordítás 2%-át használják prognosztizálásra és jövőkutatásra. Ez a ráfordítási hányad általában 50-szeresen megtérül. A vízgazdálkodás nagy távlatú fejlesztéséhez felhasználható prognóziskészítési módszertan elemei közül huszonnyolcat ismertet a 2. fejezet. A 3. fejezet a vízkészletek nagy távlatú fejlesztését a jövőkutatás, a futurológia és a prognosztizálás rendszeréhez illesztve vizsgálja. A nagy távlatú vízkészletfejlesztési politika a hidrológiai ciklus teljes körű szabályozásának rendszervizsgálatára épül. Ez szükségessé teszi a nemzetközi vízgyűjtő tcrleteken folyó vízkészletfejlesztések közötti kapcsolatok jövőbeli alakulásának körvonalazását, valamint a megfelelő számú és minőségű fejlesztési stratégia kidolgozását a várható vízháztartás-módosulások függvényében. A 4. fejezet a hidroszféramódosítás tendenciáit tárja fel. A vízkészletek fejlesztésére irányuló, növekvő intenzitású és egyre szélesebb körben ható emberi beavatkozások a hidroszféra globális ellenőrzését igénylik, különös tekintettel a nemzetközi vízgyűjtő területeken kialakult versengő vízkészletfejlesztésekre és -hasznosításokra. A negyedik fejezet nagyszámú példa segítségével szemlélteti a csapadékjárás, a párolgás, a lefolyás és a víztározódás szabályozása terén végzett jelentősebb emberi beavatkozásokat, valamint azok környezeti és gazdasági kockázatait. Az 5. fejezet a potenciális és a hasznosítható vízkészlet módosító tényezők prognosztizálásával foglalkozik. A külföldi tapasztalatok szerint a vízkészletek jövőbeli tartós módosítását eredményező hatások becslése érdekében feltáró (kutató) prognózist program-(normatív-), és szervezési (organizációs) prognózisokat szükséges összeállítani. Az 5. fejezet bemutatja e három prognóziskészítési módszer közötti összefüggéseket, továbbá nagyszámú gyakorlati részeredményt közöl az egyes módszerek vízgazdálkodási alkalmazásával kapcsolatban. A 0. fejezet Magyarország saját és átfolyó vízkészletét módosító hazai és külföldi vízgazdálkodási fejlesztések becslésen alapuló távlati hatásainak feltárására vonatkozó prognózisokat foglalja össze. A környező Duna menti államokban megvalósítható lefolyásszabályozás számottevő hatást gyakorol Magyarország vízgazdálkodására, ezért az egyes vízgyűjtő területek potenciális és hasznosítható vízkészleteire vonatkozó prognosztizálás fejlesztését a vízgazdálkodás jövőjére vonatkozó nemzetközi információcsere alapján célszerű előirányozni. A nemzetközi együttműködésen ala-