Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Sass Jenő: A Balaton vízrajzi felmérése

574 Sass Jenő (VO köveket), állami és egyéb vízmércéket. A kikötők, nyilvános partterületek (strand, camping) üzemi épületeit részletesen, az egyéb beépített területeket foltszerű szürke raszterral ábrázoltuk. A természetes partszakaszokon a partéi vonalát a BGTV által 1968-ban készített 1: 2000 méretarányú helyszínrajzokból vettük át, amelyek a jelenlegi hivatalos partélvonalat tartalmazzák. A mélységvonalak szerkesztését jórészt a kikötőfelmérés adatai alapján végeztük, de felhasználtuk a nyilvántartási szelvények adatait is. A térképeken még ábrázolt, de távolabbi területek mélységvonalai a tó nyilvántartási és közbesített szelvényeinek felhasználásával készültek. Viszonyító síkul a Balaton 50 éves (1921 — 1970) közép vízszintjét (104,84 m A.f.) használtuk (11. ábra). A másik füzet a Balaton nyilvántartási és közbesített szelvényeit írott formában tartalmazza. Ezzel lehetővé válik, hogy a hasznosítók a mért adatokat tetszőleges, a feladatnak legjobban megfelelő méretarányban dolgozzák fel. Különösen hasznosnak ígérkezik ez a Balaton esetében, ahol a nyilvántartási keresztszelvényeket rendkívüli hosszúságuk miatt a szokásosnál jóval erősebb torzításban kellett ábrázolnunk. A vízrajzi felvétel során mért közbesített parti szelvényeket az Atlasz rajzolt formában nem is tartalmazza, így további felhasználásukat ezúton biztosítottuk. A Vízrajzi Atlasz sorozat 21. Balaton kötetének nyomdai sokszorosítását a Kartográfiai Vállalat végezte, kiadására a VITUKI gondozásában 1976-ban került sor. 5. Eredmények és a hasznosítás lehetőségei „A kiadvány sok tekintetben hiánypótló, új adatok közlésével segíti a Balatonnal foglalkozó szakemberek és intézmények munkáját." A Megbízó véleménye után nézzük, hogy az Atlasz valójában mi újat hozott, adatait a tudományos kutatás és a gyakorlat hogyan hasznosíthatja. Fontossági sorrend nélkül először az új vízrajzi alapponíhálózat létesítését említjük meg, mint a tófelmérés egyik vitathatatlan eredményét. Az új VO hálózat alapján végeztük el a vízmércék „0" pontjának magasságmérését. Ez lehetővé teszi az észlelt vízállások abszolút magasságának pontosabb meghatározását. Az alappontok biztosítják a vízépítési feladatokhoz szükséges mérések eddigieknél kényelmesebb és megbízhatóbb elvégzését is. Lehetővé teszik, hogy az elkövetkezendő évtizedekben remélhetőleg megismétlődő további mederfelvételek azonos szelvények mérésével készüljenek, ami az összehasonlítás szempontjából döntő jelentőségű. A légifényképezés filmanyagából sokféle fototermék készült, melyek önmagukban is felhasználhatók, de későbbi felvételekkel is összehasonlíthatók. Ez utóbbi a nádas területek változásának vizsgálatánál különösen nagy segítséget ad. A kb. 1:12 000 méretarányú légifilmből 56 db 1:10 000 méretarányú, 3 kmX4 km fedőterületű fotótérkép készült két példány puha másolattal, melyek a tó szélét és a parti területsávot tartalmazzák. Ezek felhasználásával a Balaton valamennyi kikötőjéről 1:2500 méretarányú nagyítást állítottak elő. Az eredeti filmből további mintegy 400 db 23x23 cm méretű kontaktmásolat is származik. Az 1:10 000 méretarányú térképszelvények már ismertetett tartalmából ki kell emelni, hogy a partéi vonalát a szabályozott partszakaszokon a partminőség (bur-