Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Sass Jenő: A Balaton vízrajzi felmérése

A Balaton vízrajzi felmérése 575 kolat, kőszórás, termett part) részletes megkülönböztetésével ábrázoltuk. Az eddig kiadott térképeken ilyen megkülönböztetést nem végeztek. Az újszerű partszelvényezés alkalmas a partvonal bármely pontjának egyértelmű azonosítására. Az 1: 25 000 méretarányú vízrajzi térképek a Balaton mélységi viszonyaií is tükrözik. A mélységvonalas térképszelvények szerkesztését a medernyilvántartás történetének negyedik teljes felvétele alapján végeztük el. Az eredmény a mederváltozás vizsgálatához ad lehetőséget. Az 1:50 000 méretarányú térkép kedvező méretarányával és tartalmával jól kezelhető munkatérképet ad а kutatás és gyakorlat szakembereinek kezébe. Hosszabb ideje nélkülözött átnézeti térkép, mivel ebben a méretarányban más térkép nem áll rendelkezésre. A térképrendszer legkisebb méretarányú (M = 1:100 000) tagja a tó méteres mélységvonalainak feltüntetésével áttekinti a meder mélységi viszonyait. A tó környezetéből területileg a legtöbbet tartalmazó átnézeti térkép a csatlakozó vízrendszer részletes ábrázolásával készült. Az Atlasz anyagának figyelemreméltó része a partvonal-szelvényezés alapján szerkesztett északi és déli parti hosszelvény. A mérési eredmények ilyen feldolgozását a tómérések történetében első ízben végeztük el. A hossz-szelvény részletes tartalmát a „A vízrajzi felmérés feldolgozása" című fejezet tartalmazza. Valamennyi ábrázolt elem szelvényértékkel szerepel, így a feldolgozás a Balaton szabályozottságának, nádas területeinek, a kitüntetett mederrészek mélységi viszonyainak részletes katasztere. Ezzel a használó közvetlenül olyan adatok birtokába jut (burkolattal, kőszórással védett partszakaszok hossza, nádasok hossza és átlagos szélessége stb.), melyeket más térkép egyáltalán nem tartalmaz, az Atlasz térképei alapján pedig csak hosszadalmas mérőmunkával állíthat elő. „A Balaton írott keresztszelvényei" című melléklet a nyilvántartási és közbesített szelvények adatait tartalmazza. Megmértünk 287 db csonkaszelvényt. A VO szelvények két széle további 2x78 db parti szelvényt foglal magában. így összesen 443 helyen a középvízállás alatti 2,2 m-es vízmélységig megadtuk a meder partközeli sávjának magassági adatait. Ez az anyag a régi felvételekkel való összehasonlítás alapján választ adhat például arra is, hogy a partszabályozás hatására a szabályozási művek előtti medersáv milyen változást szenvedett, továbbá a marás vonala elmozdult-e? A „Hidrográfia és geomorfológia" fejezetének ismertetésére, az anyag valamennyi új eredményének felsorolására itt nincs lehetőség. Az összeállítás tartalma az elmúlt évtizedekben alkotott tudományos ismeretanyag, valamint a legújabb kutatási eredmények összefoglalása; nem volna célszerű ennek bármilyen rövidített formájú leírása. Csak kivonatos ismertetésre lenne mód, amelyből elsikkadna a leglényegesebb: a tó és vízgyűjtője természetföldrajzának, hidrológiai viszonyainak, fejlődéstörténetének kölcsönhatásából ötvöződő szemlélet, melyet a teljes anyag remélhetőleg nyújt. E helyen csak azokat az eredményeket érdemes összefoglalni, melyek a vízrajzi felmérés eredményéből és annak a régi adatokkal való egybevetéséből közvetlenül adódnak. A partvonal szelvényezésből megállapított hossza 235,6 km. Ebből természetes állapotú 136 km (a teljes hossz 57,8%-a), kőburkolattal 71 km (30,1%), kőszórással 28,6 kin (12,1%) védett. Az egyes partminőségek szakaszonkénti bontását a IV/1. fejezet — mely a tószabályozás történetét is leírja — táblázatos formában, részletesen mutatja.