Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás
A korszerű vízrajzi munka II. 547 arra az adatra vonatkozó, de különböző úton meghatározott és egyaránt hibalehetőséggel terhelt értékek azonossága vagy eltérése jelezheti a számított eredmény megbízhatóságát, vagy bizonytalanságát. Az azonos paraméternek többféle úton történő meghatározására legjellemzőbb példa a tényleges evapotranspiráció számítása. A párafluxust közvetlenül mérni nem tudjuk, ezért egyik lehetőségként a hőháztartás deficitjét igyekszünk meghatározni közvetlen mérésekkel és ebből a hiányból következtetünk az elpárolgott vízmennyiségre. Nyilvánvaló ennek a meghatározási módnak bizonytalansága, hiszen a sugárzásmérés, a konvektív hőtranszport mérése, a különböző átszámítások mind hibalehetőséget rejtenek magukban. A tényleges párolgás meghatározásának másik lehetséges módja — amint már az előzőekben kifejtettük - az evapotranspiráció összetevőinek egymástól független észlelése. Mérnünk kell az intercepciót, a talajnedvesség zónájában a víztartalom változásátés a tenzió függőleges eloszlását, valamint a talajvíz és a talajnedvesség közötti vízcserét. Ezek összegét összehasonlítva a hőháztartási számítások eredményeivel, képet kaphatunk mindkét megközelítési mód megbízhatóságáról. Bár a liziméterek kialakítása és üzme költséges, néhány megfigyelési helyen indokolt harmadik mérési módként ilyen berendezés létesítése, hogy ezzel a harmadik meghatározási móddal tovább növeljük a tényleges evapotranspiráció értékének megbízhatóságát. A liziméterek szolgáltatják egyben a legpontosabb információt a párolgásról, hiszen a zárt talajhasábon belül a kialakuló folyamatok több összetevőjét kielégítő biztonsággal mérhetjük. Ezért azokat a mérési helyeket ahol liziméteres megfigyeléssel is rendelkezünk, a másik két modell kalibrálására is felhasználhatjuk és így a teljes hálózaton javíthatjuk az evaporáció meghatározásának pontosságát. Az irodalomban sok utalást találunk a csapdékmérők szabályos hibájára; a szabványos mérőedény elsősorban a cseppek elfogásának nem teljes volta miatt, továbbá a párolgás és a falhoz tapadó víz következtében a tényleges értéknél néhány százalékkal kisebb adatot szolgáltat. Az eltérés az eső intenzitásától, a szél sebességétől és irányától függő. Indokolt ezért néhány ponton süllyesztett aknával ellenőrző mérést rendszeresíteni, hogy képet kaphassunk a valószínű hiba mértékéről. Hasonlóan fiigg a szabad vízfelület párolgásának mérőedénnyel meghatározott értéke — az úgynevezett kádpárolgás — a méréshez használt kád szerkezetétől. A legjelentősebb eltérést az oldalirányú energia-advekciónak a függőleges sugárzáshoz viszonyított és a vízfelület nagyságával változó aránya okozza. Ezért több, különböző felületű kád párhuzamos észlelésével törekszünk a méretarányhatás megismerésére, amit lényegében szintén különböző módon és egyidejűleg észlelt adatok összehasonlító ellenőrzéseinek tekinthetünk. Az oldott szilárd anyag tarnszportját jellemző adatok meghatározási módja is bizonytalan. Ma még kialakult észlelési rend és számítási eljárás egyáltalán nem áll rendelkezésünkre. Csak általánosságban vázolhattuk fel a követendő utat, a rendszeresen, kutatási céllal végrehajtott mérések eredményei nélkül azonban a meghatározást szolgáló modell szerkezetére, az abban figyelembe veendő független változók számára és fajtájára nem tehetünk javaslatot. A bizonytalanság feltehetően indokolni fogja különböző eljárások párhuzamos alkalmazását. Ennek szükségessége azonban csak az említett kutatások befejezését követően igazolható. 3*
