Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

546 Kovács György ban olyan konfidencia sávot, amin belül az eltérést lehetségesként elfogadjuk, a határ túllépésekor azonban a kérdéses adatot már egyedileg vizsgáljuk. Ezt az itt csupán nagy vonalaiban felvázolt gondolatmenetet követve és felhasználva a szerkezeti függvények meghatározására levezetett matematikai összefüggéseket, dolgozták ki az OMSz hibakereső programjait, amelyek segítségével állomásról állomásra haladva megállapítható, hogy az észlelt adat a szomszédos megfigyelőhelyek egyidejű észleléseiből számított valószínű sávon belül marad-e, vagy környezetétől eltérő. így a folyamatos területi eloszlást jellemző képbe nem illeszkedő értékek különválaszthatók és részletes elemzéssel megállapítható, hogy az eltérést valóban szélsőséges helyzet jelentkezése okozta-e vagy az adat hibás. Említettük, hogy az ilyen típusú a hibakereső programok alkalmazásának előfeltétele, hogy a vizsgált jellemző folyamatosan változó legyen és a megfigyelőállomások sűrűsége biztosítsa az interpolálhatóságot. A korábban elemzett és vízrajzi hálózaton észlelt adatok közül csupán a csapadék, a légkör párologtató képessége (a viszonyítási evapotranspiráció) és a légkör állapotát jellemző paraméterek (hőmérséklet, páranyomás) elégítik ki a folyamatos változás feltételeit. A szükséges állomássűrűség vízrajzi hálózaton belül nem biztosítható, mert ezek a megfigyelőhelyek nem egyenletesen elosztottak, hanem egy-egy vízgazdálkodási rendszerhez vagy kísérleti területhez kapcsolódva csoportokban helyezkednek el. A felsorolt paraméterek esetében ezért a szomszédos állomások egyidejű észlelésein alapuló fizikai ellenőrzést reálisan csak az OMSz nagyobb számú és egynletesen elosztott állomásainak adtaihoz kapcsolódva végezhetjük el. Ez indokolja azt a korábbi javaslatot, hogy ezeknek az adatoknak teljes ellenőrzését és feldolgozását az OMSz végezze és a már értékelt információk kerüljenek vissza a vízrajzi adatbankba. Már korábban kifejtettük, hogy a területi hidrológiai folyamatok legtöbbjét — így a tényleges evapotranspirációt, a talajnedvesség áramlását és tározódását, a talajvízjárást — a talaj szerkezete és a felszínt borító növényzet fajtája lényegesen befolyásolja, ezért az ezeket jellemző adatok nem folyamatosan változnak és nem alakíthatunk ki olyan sűrű megfigyelő hálózatot, amelyen belül az interpolálhatóság biztosítható. Ezeket a folyamatokat ezért reprezentatív területen kell észlelnünk, és ezekből az adatokból kell mozaikszerűen számítanunk a területi átlagokat. Az ellenőrzés sem hajtható végre a szomszédos állomások egyidejű észlelései alapján az előzőekben vázolt hibakereső programokkal. Találhatunk azonban olyan állomásokat, — esetleg egymástól jelentős távolságban is — ahol a kérdéses folyamatokat közel azonos környezeti adottságok befolyásolják. Ilyen megfigyelési helyek adatsorait összehasonlítva a változások tendenciáinak azonossága az adat megbízhatóságát, eltérő volta valószínű hibát jelez. Ennél a minőségi megállapításnál szigorúbb ellenőrzésre is van lehetőség, ha az azonos jellegű állomásokon egyidejűleg mért adatok között kellő szorosságú regressziós kapcsolat határozható meg. Ilyenkor a korrelációs egyenlet szerint az egyik állomás adatához hozzárendelhetjük a másik állomáson várható értéket, és a szórás figyelembevételével kijelölhetjük azt a konfidencia sávot, amin belül az adatok egyedi ellenőrzése még szükségtelen, a leolvasás megbízhatóként elfogadható. A fizikai ellenőrzés harmadik módjaként említettük az azonos, vagy különböző közvetlenül mért adatokból képzett paraméter más-más modellel levezetett értékeinek összehasonlítását. Többféle eljárást általában akkor alkalmazunk egy adatfajta meghatározására, ha a folyamatot jellemző paraméter nemcsak közvetlenül nem mérhető, hanem a mérhető értékekel való kapcsolata is bizonytalan. Az ugyan-