Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás
A korszerű vízrajzi munka II. 545 minimumokat is, azonban ekkor is figyelembe kell vennünk, hogy ezek a tározódás és az ellapulás következtében jelentősen változhatnak. Л főfolyók és jelentős mellékfolyók összefolyásánál kialakítandó, három mérési szelvényt összefogó csomópontok is az ilyen jellegű fizikai ellenőrzést szolgálják. Nyilvánvaló, hogy az összefolyás fölötti két szelvényen áthaladt tömeg összegének egyenlőnek kell lenni az egyesült mederben meghatározott értékkel. Ha a mérési szelvények közötti távolság nem nagy, a szaksz mentén bekövetkező változás (tározódás, kiülepedés, kicsapódás) sem jelentős, ezért ez a csak bizonytalanul becsülhető tényező legtöbbször elhanyagolható. Ugyancsak a szakasz rövid volta teszi lehetővé, hogy az egyidejűleg észlelt hozamokat közvetlenül összehasonlítsuk, figyelmen kívül hagyva a mozgás nem permanens jellegét. Az ellenőrzésnek ilyen fajtájaként kell említenünk azt a lehetőséget is, hogy a szállított tömeget összevethetjük a folyamatot kiváltó input hasonló adatával. Ebben a csoportban nyilvánvalóan a legjelentősebb az a vizsgálat, ami a vízgyűjtő területre hullott csapadék tömegének és a szelvényen át lefolyt víztömegnek a különbségét vagy az arányát adja meg számunkra. Köztudott, hogy a csapadék összegyülekezése és a lefolyás kialakulása során jelentős veszteségek keletkeznek és az elmondottak szerint zámított lefolyási hiány vagy lefolyási tényező időben is jelentősen változik részben az évszakok szerint, részben attól függően, milyen volt a vízgyűjtő állapota a csapadékhullás idején. Ezért ezeknek a paramétereknek a meghatározása nem szolgáltat abszolút ellenőrzési lehetőséget, az azonban valószínű, hogy azonos időpontban a szomszédos területekre nem adódhat élesen eltérő érték, így az említett jellemzők területi eloszlása már lehetőséget ad durva hibák kiszűrésére. Analógia alapján hasonlóan összevethetjük a területről erodált szilárd anyag mennyiségét a szállított hordalékkal és néhány jellegzetes oldott anyag transzportját a területen levő szennyező források kibocsátásával, bár ezek még a víztömeg és a csapadék kapcsolatánál is bizonytalanabb ellenőrzési lehetőséget adnak (pl. az erodált szilárd anyag mennyisége csak hosszú időre és részletes geodéziai mérésekkel határozható meg.) Megítélésünk szerint a legtöbb vízfolyáson már rendelkezünk annyi vízhozamméréssel, amelynek alapján a hosszmenti fizikai ellenőrzés elvi alapjait felépíthetjük, az egyedi korlátokat mind a tömegek mind a hozamok változásának vizsgálatához felállíthatjuk. Ezeknek az ellenőrzési modelleknek a meghatározása ezért az elkövetkező időszak fontos hidrológiai fejlesztési feladataként jelölhető ki. Lényegesen kevesebb az ismeretünk a hordalék és az oldott anyagok szállításáról és ezek a folyamatok a szelvények közötti gyors változások miatt bonyolultabbak is. Ezért ezen a téren elsősorban az előző fejezetben kifejtett mérési módszereket kell fejlesztenünk és bevezetnünk, majd ezt követően sorozatos mérésekkel fel kell tárnunk az egyes vízfolyásokon kialakuló anyag-transzportok jellemzőit. Az ellenőrzés lehetőségének vizsgálatát ezért csak később vehetjük fel programunkba. Az állomások másik nagy csoportjában — a területi hidrológiai folyamatok megfigyelésekor — a szomszédos állomások összefüggő síkbeli határozat csomópontjait alkotják, és így a különböző irányú kapcsolódás révén adataik között többszörös kapcsolat határozható meg. Ha feltételezhetjük a vizsgált paraméter folytonos változását és interpolálhatóságát minden állomás adatát két másik szomszédos állomáson végzett észlelésből interpolációval közelíthetjük. Az így becsült érték és a ténylegesn mért adat közötti különbség függ a mérőhelyek távolságától, a paraméter típusától és változékonyságától. Minden esetben meghatározhatunk azon3 Vízügyi Közlemények
