Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. II. rész: A vízfolyások észlelésével kapcsolatos adatképzés, valamint az adatfeldolgozás és tárolás

538 Kovács György nunk kell tehát a kötött időpontok hatását is. Kiegészítő információként hasznos lenne a különböző paraméterekre és mérési helyekre meghatározni, hogy milyen várható értékkel és milyen szórással jellemezhető a ténylegesen kialakuló szélsőérték és a kötött időrendben megfigyelt adat különbsége. c) A vízminőség jellemzése hordalék és kémiai adatokkal Bár a fejezet bevezetőjében, ahol a transzportfolyamatokat leíró paramétereket soroltuk fel, külön említettünk a hordalékszállítást és a víz kémiai összetételét jellemző adatokat, most, az adatképzési módokat elemezve összevonjuk azokat, hiszen véleményünk szerint már az eddigi gyakorlatban is ésszerűtlen volt külön mintákat meríteni a lebegő hordalék meghatározása és másokat a kémiai analízis számára (hiszen az utóbbiból is minden esetben mérték a lebegő szilárd anyag koncentrációját, csak a meghatározási mód eltérő volta miatt a két adathalmaz egymásnak ellentmondó volt). Módszertanilag csak a görgetett hordalék mennyiségének mérése eltérő, ezt viszont a lebegő hordalék mérésétől einem választhatjuk, hiszen a két típus között éles határ nem vonható. A lebegtetve, vagy oldott állapotban szállított szilárd anyag mennyiségének meghatározásával kapcsolatos analitikai kérdések elemzésére nem térünk ki. Nyilvánvaló, hogy minden komponensre — amelyre vonatkozóan ez még nem történt meg — meg kell határoznunk a megbízható, rutinvizsgálatok sorozatos végzésére alkalmas eljárást és ezt szabványosítanunk kell (kiküszöbölve pl. ezzel a lebegtetett hordalék számszerű adataiban ma még mutatkozó és az előzőekben említett ellentmondást). Hidrológiai szempontból sokkal lényegesebb annak meghatározása, milyen rendszer szerint vegyük azokat a mintákat, amelyekből a további elemzéseket végezzük. A közelmúltban hangzott el az a megállapítás, hogy az analízis során elkövetett néhány százalékos hibával szemben az eredmények több száz százalékkal eltérhetnek egymástól attól függően, hol merítettük a mintát. Célként azt tűzhetjük ki, hogy adatsoraink a vízhozamhoz hasonlóan a szilárd anyag transzportját jellemezzék, megadva, hogy — akár lebegtetve, vagy a mederfenéken görgetve, akár összes oldott só formájában, vagy csak egy-két komponensre korlátozva — időegységben mennyi anyag halad át a vizsgált szelvényen. Ehhez nem elégséges a kiválasztott összetevő koncentrációjának ismerete egy vagy két pontban, hanem ennek eloszlását kell meghatároznunk a szelvényben és ezt a sebességeloszlással kombinálva jutunk el az áthaladó tömeg számértékéhez. Az is közvetlenül belátható, hogy egy-egy mérés csak az anyagáram pillanatnyi hozamáról ad képet, a teljes jellemzés viszont a transzport időbeli változásának meghatározását igényli, hiszen csak ennek ismeretében számíthatjuk összegzéssel az egyegy időszakban a szelvényen keresztül szállított mennyiséget. Bár nem rendszeresen, de ismételten mért vízminőségi jellemzők néhány folyónkon már negyedszázada rendelkezésünkre állanak, tíz éve pedig megindult a hálózatszerű, folyamatos adatgyűjtés. Az elmúlt évben kísérlet történt arra, hogy az összegyűjtött adattömeg számítógépi feldolgozásával folyóink vízminőségi állapotának minősítési rendszerét megteremtsük. Arra a negatív eredményre jutottunk, hogy — az előbb kifejtett transzport-szemlélet hiánya miatt — a minták nem adnak elégséges tájékoztatást a vízfolyásról. Előrehaladást csak akkor érhetünk el, ha a vízhozam-meghatározás analógiáját követve olyan transzport-összefüggéseket dolgozunk ki, amelyek a vízállás és néhány, más folyamatosan észlel-