Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Sárváry István: Nyomjelzési kísérletek néhány elvi és gyakorlati kérdése

454 Sárváry István közötti átadódási lehetősége miatt sok vizsgálat eredményét kétségessé tette. Ilyen jelzőanyagot lehetőleg ne használjunk, igen nehezen értékelhető. — Diszkrét eloszlású, természetben elő nem forduló anyag. Legjobb példája a Timavó kísérletnél használt, jelzett hátuszonyú angolna-csapat. Alkalmazása korlátozott, viszont egyetlen példány beérkezése is biztos eredmény: az alapszint megállapítása itt nem gond. — Folyamatos eloszlású, természetes előfordulású anyagok, pl. a konyhasó. Ezekre vonatkozóan az alapszint megállapításával a 4/c alrészben foglalkozunk. — Folyamatos eloszlású, a természetben elő nem forduló anyagok pl. a fluoreszcein vagy a radioaktív izotópok. Az alapszint megállapítása itt a kimutatási módszer érzékenységének, illetve az azt zavaró természetes tényezőknek a függvénye. Eze­ket a problémákat a 4/b alrészben tárgyaljuk. b) Az alapszint függése a kimutatási módszer érzékenységétől A minták értékelése történhet szabad szemmel, vagy kémiai, ill. fizikai mód­szerekkel. A szabad szemmel történő értékelés pontosságát színező festékek esetében sokszorosára fokozhatjuk, ha a szobát besötétítjük, a vízmintán keresztül hosszú fény-utat biztosítunk, fehér hátteret és különböző monokromatikus fényt hasz­nálunk, etalonsorozattal hasonlítjuk össze a mintákat és az értékelést végző sze­mélyeket gondosan betanítjuk. Alapszintnek csak azt a koncentrációt fogadhatjuk el, amit az összes értékelő személy bizonytalankodás nélkül azonnal felismer, még zavaros, opalizáló vízben is. Műszeres értékelésnél az alapszint az alkalmazott módszer függvénye. Külö­nösen érzékeny kimutatási módszer több nagyságrenddel kisebb koncentrációk kimutatására is képes lehet. A legfontosabb két követelmény itt a reprodukálható­ság és a mérési rendszer stabilitása. Ez utóbbi főleg akkor kerül előtérbe, ha egyes komponenseket nem közvetlen reakciókkal, hanem pl. elektromos jellemzőik mé­résével (só esetében pl. klorid-szelektív elektródával) mutatunk ki. Ilyenkor a mérés folyamán általában lassú „csúszás" figyelhető meg. Előfordulhat az is, hogy a használt kémiai reagens minősége nem egyforma. Ilyenkor az újabb adag vegyszer használatbavételekor ugrászerű változás jelent­kezik az értékelésben. Mind az „elcsúszás", mind az „ugrás" korrigálható, ha időnként etalonminták­ra vonatkozó ellenőrző méréseket végzünk. A folyamatos ellenőrzés szükségességét és megvalósítását a 7/e alrészben tárgyaljuk. Az alapszint megállapításához a kimutatás szempontjából sem ajánlatos az alkalmazott módszer szélső érzékenységét figyelembe venni. c) Az alapszint függése a természetes koncentrációtól A különböző megfigyelési pontokon az ott korábban megfigyelt természetes koncentrációknak megfelelően különböző alapszinteket használunk, egyetlen nyomjelzési kísérlet során is. Ezzel kapcsolatban mindig figyelembe kell venni, hogy a vízhozam csökkenésekor a természetes komponensek koncentrációja növe­kedni szokott. Emiatt a csökkenő vízhozammal esetleg az alapszintet is emelni kell. A jelzőanyagok egynémely komponense, különösen a leggyakrabban hasz­nált konyhasó klorid-ionja más jellegű emberi tevékenység (utak sózása, szenny-

Next

/
Thumbnails
Contents