Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Molnár László: Többcélú vízgazdálkodás a Keleti-Főcsatornától a deberceni erdőspusztákig

402 Molnár László c) Vízrajzi viszonyok A terület mértékadó felszíni vízkészlete nem számottevő, egyedül a Kati-éren van mértékadó időszakban 5—10 l/s vízhozam. Belvízcsúcsok idején viszont igen jelentős vízkészlet távozik hasznosítatlanul. Az Alsónyírvíz Vízrendező Társulat a Kati-ér vízgyűjtőjét 11 l/s km

2 fajlagos levezetésére építette ki. Napjainkban kiépítettsége 14 l/s km

2. Távlati terveink szerint 25,8 l/s km

2 értékre fejlesztjük. Ez az 5—10%-os valószínűségű belvíztömegnek 14 napos elvezetését jelenti. Éghajlati vízhiány: A potenciális evapotranszspirációból és csapadékból számítható éghajlati vízhiány (He) igen tág határok közt változik. 80 éves átlaga 232 mm. Kiemelkedik az 1934. évi 721 mm hiány, valamint az 1860 évi 248 mm felesleg. Eloszlását tekintve megállapítható, hogy a lecsapolás előtt 70%-os gyakorisággal volt vízhiány és 30%-ban vízfelesleg, viszont a lecsapolás után az arány 95% :5%, ami ismét az ariditás fokozódását bizonyítja. Lefolyás: A vizsgált terület mért és számított éves átlagértékei 57—53 mm közötti értékek. 80% valószínűségű értéke 18 mm/év, 90% valószínűségű értéke pedig 13 mm/év. d) Vízkészletgazdálkodás Az övezet természeti viszonyainak kedvező irányú megváltoztatása érdekében első lépésként a lecsapolás előtti időszak természetes vízkészlet-viszonyainak szabályozott visszaállítását tűztük ki célul. Ezen tevékenységet a Kati-ér vízgyűjtőjén belül is a már korábban említett Erdőspuszta 130 km

2 területére koncentráltuk. Ebből következik, hogy a vízkészleteknél a 418 km

2 vízgyűjtővel számolunk, míg hasznosítás szempontjából a 130 km

2-es területtel, ahova az éves átlagos lefolyásnak megfelelő 50 mm/év mennyiséget kívánjuk 90%-os valószínűséggel biztosítani. Vízmérleg: Hasznosítandó vízigény: 130 km

2x50 mm = 6,5 millió m

3 90%-os lefolyás : " 418 km

2X 13 mm = 5,4 millió m

3 Az 1,1 millió m

3 hiány a HTVR-ből biztosítandó 150 l/s, ide átvezetésre kerülő vízzel egyenlíthető ki. Belvízgazdálkodás : A vízgyűjtő alapkiépítettsége 11 l/s km

2 volt, amely az időközben kiépített belvízcsúcstározókkal 15,4 l/s km

2-re növekedett. Az alapkiépítéshez képest a fejlesztési igény (25,8 l/s km

2) 14 — 15 l/s km

2 fejlesztést igényel. Ez közel azonos értékű 17 mm lefolyással és a Kati-ér tényleges vízgyűjtőjén (Csereiérrel együtt 450 km

2) 8,5 m

3/s-ot a Kati-ér vezet le, míg 4,9 m

3/s-ot tározókban kell elhelyezni. Ez 5,9 millió m

3 csúcstározó térfogatot igényel. Hasznosítás szempontjából a 80%-os valószínűségű lefolyással számoltunk. (Az erdőspusztai területen a fokozott biztonság miatt 90%-os valószínűséggel.) Ennek alapján az éves lefolyás 8,1 millió m

3. A készletek és veszteségek eloszlásának figyelembevételével az ehhez szükséges állandó tározótér 4,0 millió m

3 és a közvetlenül is hasznosítható készlet közel 3,0 millió m

3. Itt kell megemlíteni, hogy ami a tározótér szempontjából itt veszteség (párolgás, szivárgás), az az egész táj szempontjából nem az, hiszen ez a természetes módja az éghajlati vízhiány pótlásának, a mikro- és mezoklíma javításának. Ez a vízkészletek közvetett hasznosításának módja, míg a belvízgazdálkodás folytán megmaradó mintegy 3,0 millió m

3 víz konkrét helyen hasznosítható. Fejlesztési