Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása

364 Kovács György diens miatt a függőleges vízforgalom nagyságrendekkel meghaladhatja a vízszintesen áramló hozam szerepét a vízháztartási mérlegben. Ezért elsősorban a talajnedvesség és a talajvíz közötti vízcsere meghatározására kell törekednünk. Ennek érdekében öt kútból alkotott kútkeresztet kell építenünk (Major, 1977), amely egyben információt ad a vízszintes áramlás irányáról és mértékéről is. Folyóparti kútszelvények létesültek a Kisköre fölötti Tisza-szakaszon, az esztergomi és a komáromi öblözetben, illetőleg a Szigetközben a tervezett (és azóta részben megvalósult) folyami duzzasztók hatásának előrejelzése, majd folyamatos észlelése érdekében. Szükséges, hogy minden folyami tározó észlelési rendszerének részei legyenek az ilyen kútsorok, ezért a beruházásokhoz kapcsolódva kell megoldani azok tervezését és építését, úgy, hogy egyúttal beleilleszkedjenek az országos hálózatba és folyamatos észlelésük a duzzasztó üzemével kapcsolatosan biztosított legyen (Csongrádi vízlépcső). Hasonlóan az üzem részeként létesültek, és kell hogy továbbra is létesüljenek kútsorok a partiszűrésű vizet hasznosító vízművek területén. Megkezdődött néhány megfigyelő szelvény kialakítása a Balaton partján is, hogy a talaj vízáramlás szerepe a tó vízháztartásában számszerűen jellemezhető legyen. Kútsorokat kell kijelölni azoknak a folyószakaszoknak a mentén is, ahol az átfogó hidrológiai körforgalomnak a vízfolyások és a felszín alatti vizek között kapcsolatot teremtő szakaszáról megfelelően reprezentatív információ gyűjtésére számíthatunk, vagy ahol az emberi beavatkozás hatásának megfigyelésére törekszünk (pl. a magasvezetésű öntöző főcsatornákra, vagy a talajvizet süllyesztő és megcsapoló belvízcsatornákra merőlegesen). A talaj felszíne fölött, a talajnedvesség zónájában és a talaj vízrétegben lejátszódó hidrológiai folyamatok olyan egységes rendszert alkotnak, amelyen belül általában minden tényező egyenlő súllyal szerepel. Ritka kivétel az, amikor valamelyik összetevő dominálóvá válik és ezért önálló vizsgálata indokolható (pl. a folyók által közvetlenül befolyásolt sávban a vízszintes talajvíz áramlás). Általánosságban tehát ezeket a folyamatokat együtt, összességükben kell vizsgálnunk és észlelnünk is (Kovács, 1978/c). A kútkeresztes talaj vízmegfigyelés ezért része az evapotranspiráció és a talajnedvesség megfigyelésére szolgáló rendszernek is, másrészt viszont a párolgás vizsgálatát szolgáló egyéb mérések a talaj vízadatok értékeléséhez is fontos kiegészítő, ellenőrző információt adnak. így magállapíthatjuk, hogy az alföldeken — a folyókmenti sávok kivételével — a két igény figyelembe vételével kialakított állomástípusok nem csak összevonhatók, hanem azonosak is és ezek alkotják itt a területi hidrológiai megfigyelő erndszer elsőrendű pontjait. A kútc ;oportos állomások telepítése néhány körzetben az öntözés következtében bekövetkező változások megfigyelése érdekében megkezdődött. Ezeket a már kiépített, vagy épülő kútcsoportokat természetesen a hálózat tervezése során figyelembe kell vennünk. Az eddig elemzett észlelések a talaj vízforgalom mennyiségi megfigyelését szolgálják. Feltétlenül szükséges a vízminőség rendszeres vizsgálata is. Minthogy azonban a talajvíz kémiai összetételének változása lassú folyamat, általában nem szükséges gyakori mintavétel és elemzés. Tekintettel arra, hogy az oldott anyagok menynyisége kapcsolatban van a beszivárgás és megcsapolás évszakos változásával, a háromhónaponként végzett mérést tekinthetjük minimális követelménynek. Egyelőre még nem alakultak ki azok az elvek, amelyek alapján a talajvíz minősége szempontjából reprezentatív észlelési pontokat (pl. településeken belül vagy külterületeken) kijelölhetnénk, sem azoknak a paramétereknek a köre, amelyeknek