Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása

A korszerű vízrajzi munka. 1. rész 365 ismerete az adott környezetben és célra a szükséges és elégséges információt szolgáltatja a talajvíz minőségéről. Ezek meghatározásához már megfigyelt adatsorok lennének szükségesek, hogy az egyes összetevők területi és időbeli változékonyságát megfelelően figyelembe vehessük. Réteg- és karsztvizek nyomásviszonyainak észlelése A felszín alatti víz mélyebb horizontjainak megfigyelésére szolgáló hálózat elemei éppen olyan megfigyelőkutak, mint amilyeneket a talajvíz észlelésére használunk, csak mélységük lényegesen nagyobb és ezért létesítésük sokkal költségesebb. Ez az oka annak, hogy a mélységi vizek megfigyelése céljából létesített kutak száma elenyésző a talajvíz-észlelő kutakhoz viszonyítva. Arra kell törekednünk, hogy a más célból mélyített, de folyamatos termelésbe be nem vont fúrások (nyersanyag-kutató fúrások vagy meddő szénhidrogén kutak) közül az erre alkalmasakat észlelőkutakká alakítsuk át, sőt — az adatok megfelelő korrekciója után — a víztermelő kutakon végzett méréseket is felhasználjuk a felszín alatti vizek nyomásviszonyainak jellemzésére. A megfigyelés célja ebben az esetben is — a talajvízhez hasonlóan — elsősorban az, hogy a többé-kevésbé áteresztő és vízrekesztő rétegekből felépült összlet különböző pontjaiban ismerjük a vízfázisban kialakuló nyomás értékét. így meghatározva az összefüggő rendszer energiakészletének térbeli eloszlását, a geometriai adottságok és az áteresztőképesség ismeretében számíthatjuk a felszín alatt kialakuló vízforgalom jellemzőit. A megfigyelés és az értékelés szempontjából közömbös, hogy a megfigyelt porozus kőzet repedezett vagy szemcsés közeg, ezért indokolatlan különbséget tennünk a rétegvíz és a karsztvíz nyomásviszonyait észlelő hálózat között. A mélyebb vízhorizontok egymással való kapcsolata szükségessé teszi, hogy a víz térbeli mozgásának jellemzése érdekében meghatározzuk a vízszállítás függőleges komponensének valószínű nagyságát is. Ez a követelmény indokolja a több szintű észlelést, szemben a talajvíz megfigyelésére szolgáló rendszerrel, amelynek kútjai minden mérési ponton csak egy mélységben észlelik a nyomást. Minthogy az eredetileg más célból mélyített fúrások általában csak egy vízhorizonton szürözhetők és így csak ennek észlelésére alkalmasak, a megfigyelés céljára létesített mérési helyeken különböző mélységű kutakból álló kútcsoportokat kell kialakítanunk, hogy segítségükkel meghatározhassuk a mélységi víz energiakészletének függőleges gradiensét is. A megfigyelt pont nagyobb mélységéből adódik az a követelmény, hogy az észlelőkutakban leolvasott vízszinteket a kútban levő víz fajsúlyának figyelembevételével használjuk fel. Az energiakészlet térbeli eloszlását ugyanis a rétegben tárolt víz nyomása alapján kell jellemeznünk, ez a paraméter pedig csak akkor helyettesíthető a mérési pont feletti vízoszlop magasságával, ha feltételezzük, hogy a víz fajsúlya 1 Mp m3. A fajsúly azonban minden esetben ettől eltérő, mert a vízoszlop súlya által kifejtett nyomás a mélységgel növekszik és a fajsúly a nyomásnak is függvénye. Ez a hatás csak akkor hanyagolható el, ha a megfigyelt pont mélysége kisebb mint 100 méter (ekkor a szabályos hiba kisebb mint 2,5 cm). Mélyebb kút esetében mindig alkalmaznunk kell a korrekciót. További nehézséget okoz, hogy a víz fajsúlya függ hőmérsékletétől, gáztartalmától és a vízben oldott sók fajtájától, mennyiségétől is. Ezért ezeket a paramé-