Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása
A korszerű vízrajzi munka. 1. rész 357 csapadékészlelést. Ez a közelítően 100 km 2/állomás értéket jelentő sűrűség a konvektív záporok kivételével a legtöbb csapadékforma területi eloszlásának jellemzésére kielégítő. Ha azonban a rövid élettartamú és kis kiterjedésű légköri folyamatok által kiváltott helyi záporokról és zivatarokról is csak földi állomásokkal kívánnánk a szükséges információt összegyűjteni a mérési pontok számát többszörösen növelnünk kellene. Megkezdődött azonban a KPM, az OMSZ és az OVH közös országos radarhálózatának kifejlesztése, és a VI. ötéves tervben az állomások fokozatosan bekapcsolódnak az észlelő rendszerbe, ami szükségtelenné teszi a csapadékmérő állomások sűrítését. A lokátorok ugyanis — amelyek a csapadékhullás időpontjában közelítő információt adnak az intenzitásról, sőt már a csapadékot kiváltó objektumok felépüléséről is tájékoztatnak, ezért a vízrajzi információs rendszer előrejelző részrendszerének is fontos eszközei — meghatározott időpontban rögzítik a csapadéktevékenység területi eloszlását. így a helyileg kötött, de az időbeli változást észlelő állomásokkal együtt (az utóbbiak számának növelése nélkül) lehetővé teszik a csapadék terület-magasság-eloszlás térképének megbízható szerkesztését. A vízügyi szolgálat is tart fenn több csapadékmérő berendezést. Ezeknek célja elsősorban az, hogy különböző vízgazdálkodási tevékenységhez adjanak közvetlenül üzemirányítást szolgáló információt, tehát részei a valós idejű (előrejelzési) információs részrendszernek. Vannak csapadékmérők a tájjellemző és kísérleti területeken, sőt újak felszerelésére is sor kerül az új telepeken és területi állomásokon. Ezek meghatározott hidrológiai folyamatok kutatásához (pl. az intercepció meghatározásához) szolgáltatnak adatot, vagy a különböző paraméterek közötti kapcsolatok felmérését és leírását (pl. lefolyási modellek kialakítását) segítik. Természetesen ezek adatait is — esetleg nem teljes részletességükben, hanem szelektálva és mindenképpen megfelelő fizikai ellenőrzés és elsődleges feldolgozás után — bele kell foglalni a hosszú idejű adatsorokat tároló hidrológiai feltárást szolgáló részrendszerbe. Amint említettük, azonban az alaphálózat sűrűsége kielégítő, és ezért a fejlesztés célja nem a hálózat bővítése, hanem a műszerpark és az adattovábbítás korszerűsítése. Az adatbank kialakításának első követelménye az észlelések számszerű és fizikai ellenőrzése. Ezt követően kerülhetnek az adatok gépi adathordozóra, majd megkezdődhet feldolgozásuk annak érdekében, hogy átfogó, nagyobb információtartalommal rendelkező paramétereket alakítsunk ki belőlük. A csapadékadatok fizikai ellenőrzésének jelentős lépése a szomszédos állomások mérési eredményeivel való összehasonlítás, aminek eszközéül a szerkezeti függvények szolgálnak. Az integrált információk legfontosabb fajtája a meghatározott időn belül lehullott csapadék területi átlaga, illetőleg az adott területre a jelzett időben leesett csapadék tömege. Ezért mind az ellenőrzéshez, mind az adatok feldolgozásához a teljes hálózat adattömegének a kezelése szükséges. Ez indokolja, hogy a vízrajzi információ rendszer csapadék fejezetének a kezelője az OMSZ legyen. Olyan megállapodásra kell törekednünk, amely szerint a gyűjtött és számszakilag ellenőrzött csapadékadatokat — az üzemi feladatok ellátását követően — meghatározott időbeli ütemezéssel átadjuk a meteorológiai szolgálatnak. Ott elvégzik saját állomásaik mérésével közösen a fizikai ellenőrzést, a dokumentálást (pl. mikrofilmen rögzítve) és meghatározott elemeknek gépi hordozóra történő felvitelét. Az ezt követő adatfeldolgozás eredményeként rendszeresen szolgáltatják a vízrajzi információrendszer számára minden részvízgyűjtőre az előre megállapított
