Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása

A korszerű vízrajzi munka. 1. rész 353 Az elmondottak szerint a legfontosabb észlelési adat a tó vagy tározó vízszintje. Mérni kell a lehulló csapadékot — ha a vízfelület kiterjedése nagy — több ponton is. Hasonlóan egy vagy több párolgásmérő kád elhelyezése lehet indokolt. A kádés a tópárolgás közötti arány meghatározása érdekében legalább néhány nagy és klímájában eltérő területen levő vízfelületen szükséges úszó kádak megfigyelése is. Vízmérő állomást kell létesíteni a legjelentősebb befolyó vízfolyások torkolati szakaszán, valamint a kifolyási szelvényben, ahol elvégezhetők mindazok a megfigyelések, amelyek a folyamatos vízhozam és vízminőségi adatsorok meghatározásához szükségesek. A be- és kifolyó víz mérendő minőségi paramétereit elsősorban a tó vagy a tározó, és az elfolyó, illetőleg kivett víz hasznosítási célja szabja meg. A minőségi jellemzők meghatározása nagy vízfelületek esetében ki kell terjedjen a tárolt víz tömegére is, sőt esetleg több ponton szükségessé válhat állandó mintavételi hely kijelölése. A tározók megfigyelése A tározók esetében az adatgyűjtés szervezési formája is a legtöbbször adott. A szabályozó és a vízkivételi műtárgyak kezelésére létesült őrházat kell adatgyűjtő központtá bővíteni, vagy ahol a kivett vizet hasznosító hálózat tisztítótelepe közvetlenül a tározó mellett épült fel (pl. Lázbérc, Köszörű-völgy) ennek üzeméhez kapcsolódva kell elvégezni az adatgyűjtést is. Ez az utóbbi megoldás azért is előnyös, mert a regionális vállalatok ilyen módon szorosabban kapcsolódnak a vízrajzi munkához. Saját laboratóriumaik csaknem minden esetben további fejlesztés nélkül is elláthatják azt az analitikai munkát, amit a kémiai és biológiai adatgyűjtés igényel és így tehermentesíthetik a vízügyi igazgatóságok laboratóriumait. Problémát legfeljebb az olyan nagy kiterjedésű tározó jelenthet, mint a kiskörei, ahol az adatgyűjtési vonal hosszan elhúzódik a folyó partján. Ilyen esetben az üzemelési központ is lényegesen jobban felszerelt azonban, és ezért nem tűnik megoldhatatlannak, hogy az adatgyűjtő részleg megfelelő közlekedési eszközökkel rendelkezzen, amivel a mintavételeket és a regisztráló műszerek ellenőrzését, csereszavatos javítását, szalagcseréjét végrehajthatják. Tavi állomások A tavak mellett is indokolt hasonló adatgyűjtő központ kialakítása. A korszerűsítés első ütemében nem valószínű, hogy kisebb tavainkon részletes adatgyűjtést szervezhetünk. Csupán a Balaton és a Velencei-tó, esetleg a Fertő-tó észlelési rendszerének kiépítésére kell törekednünk. A Velencei-tavon önként kínálkozik az agárdi kutatóállomás adatgyűjtő központtá való bővítése. Ennek érdekében elsősorban ki kell építeni a felsorolt elvek szerint szükséges mérőhelyeket a tó körül, és biztosítani kell ezektől az adattovábbítást — előbb csak manuálisan, majd a későbbi fejlesztés során automatizálva — a központba. A telepen is bővíteni kell az észlelt adatok körét, amihez a műszerpark megfelelő fejlesztése szükséges. Figyelembe véve, hogy az adatok fizikai ellenőrzése is az adatgyűjtő központok feladata, a kutatóállomás személyi állományának bővítése lehet szükséges, célul tűzve, hogy az észlelés irányítását lehetőleg üzemmérnöki képesítéshez kössük. Minthogy a tó vízgyűjtője viszonylag kicsiny, nem 2 Vízügyi Közlemények