Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Kovács György: A korszerű vízrajzi munka alapelvei. I. rész: A vízrajz célja, feladatai és az adatgyűjtő hálózat kialakítása

352 Kovács György — üzemi adatok (vízhozammérés ipartelepek, városi és regionális vízellátó rendszerek, valamint öntözőrendszerek elosztó hálózatában, belvízcsatornák és szivattyútelepek vízszállításának mérése, valamint egyéb üzemi adatok, pl. hűtőtavak hőmérsékletének és párolgásának meghatározása); — vízvisszabocsátások (a visszavezetett víz mennyiségi és minőségi adatainak, valamint hőmérsékletének mérése vagy regisztrálása, elkeveredésének megfigyelése a befogadóban). A vízhasználatok mindhárom adatfajtája alapvetően fontos a rendszerek üzemirányítói számára. Ezért a gyors információtovábbítást és az adatkezelést meg kell szervezni a vízrajzi információs rendszernek a helyzetfelmérést és előrejelzést szolgáló részrendszerében. A hidrológiai feltárást szolgáló részrendszerben azonban csak a vízkivételek ís visszavezetések mennyiségét és minőségét jellemző hosszú idejű adatsorok tárolását és feldolgozását kell megoldanunk (esetleg kiegészítésül vonhatunk be néhány, a belvízátemelésre vagy öntözővíz szétosztásra vonatkozó üzemi adatot), mert a feladat — mint említettük — a természetes és a társadalmi körforgás közötti kapcsolat jellemzése. A rendszer szervezése elsősorban a vízügyi igazgatóságok vízrajzi csoportjainak a feladata, hiszen az igazgatóság, mint területi szervezet rendelkezik a legtöbb információval, és folyamatos kapcsolata van a felügyeleti tevékenység keretében a vízhasználókkal. A vízügyi igazgatóságok vízgazdálkodási osztályaink elsődleges feladata olyan ütemezett munkaterv elkészítése, amely meghatározza, hogy a különböző nagyságrendű vízhasználatok folyamatos észlelése mikor indítható meg. Felül kell vizsgálni, hogy melyek azok a műtárgyak, amelyek vízhozammérésre alkalmasak, és végre kell hajtani ezek kalibrálását. A jövőben kiadásra kerülő vízjogi engedélyekben elő kell írni a jelentősebb pontokon a vízmérő létesítmények beiktatását, hogy így biztosíthassuk a vízhasználók hozzájárulását is a vízrajzi rendszer kialakításához. A vízszolgáltató vállalatok folyamatosan végeznek vízhozammérést. IIa az igazgatóságok a vállalatokkal kapcsolatos felügyeleti tevékenységük során biztosítják ezeknek az adatoknak hitelesíthetőségét és összhangját a vízrajzi követelményekkel (pl. észlelési sűrűség) a vállalatok munkája is hozzájárulhat a vízrajzi információs rendszer adatbázisának kialakításához. b) Tavak és tározók vízjárását észlelő állomások A tavak és a tározók a hidrológiai körforgásban kialakuló transzport-folyamatok természetes, illetőleg mesterséges szabályozói. A partjukon telepített állomásokon tehát elsősorban azokat a vízrajzi adatokat kell észlelni, amelyek ezt a szabályozási tevékenységet jellemzik. A leglényegesebb paraméterek azok, amelyek a vízháztartási mérleg összetevőiről adnak információt (a vízfelületre hulló csapadék, a vízfelület párolgása, a felszíni hozzáfolyás, a természetes vagy mesterséges lefolyás vagy vízkivétel, a felszín alatti vízcsere és a tárolt készlet változása). A szilárd (oldott, lebegtetve vagy görgetve szállított) komponensek anyagmérlegét is figyelnünk kell. Ezeknek tározódását az ismételt mederfelvételek alapján meghatározott feliszapolódással jellemezhetjük. A szabályozás során, amíg a lefolyás időrendjének módosítására törekszünk, változik a víz minősége is. Ennek a folyamatnak megismerése érdekében mérni kell a befolyó és az elfolyó víz, valamint a tó vagy a tározó vízminőségét, a vízfelületet érő sugárzást és az ennek hatására létrejövő biológiai folyamatok jellemzőit.