Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Déri József: Algéria vízgazdálkodásának sajátosságai és vízkészletének meghatározása

ALGÉRIA VÍZGAZDÁLKODÁSÁNAK SAJÁTOSSÁGAI ÉS VÍZKÉSZLETÉNEK MEGHATÁROZÁSA DÉRI JÓZSEF

1 Algériában a vízgazdálkodási fejlesztés a semi-arid és az arid térségek felé irányul. Ennek szem előtt tartásával a kifejlesztett vízkészlet-számító eljárás alkalmas a sivatag felszíni vízkészletének a meghatározására is, ami utat nyit a sivatag vízháztartásának kutatásához. Ez utóbbinak döntő jelentősége van a mélységi vízkészletutánpótlódási viszonyok tanulmányozásában, mert a sivatagi mezőgazdaság megteremtése — jelenlegi fejlesztési elképzelések szerint — a felszín alatti vízkészlet kiaknázására épül. A kifejlesztett számítási eljárás révén lehetőség nyílt Algéria felszíni vízkészletének becslésére, továbbá lehetőség adódik a hidrológiailag nem tanulmányozott vízgyűjtők felszíni vízkészletének a számítására. 1. A vízgazdálkodás természeti és gazdasági környezete Algériában az ország felemelkedését szolgáló Nemzeti Program (Charte Nationale) az államigazgatási intézményeket és a lakosságot egyaránt felelőssé teszi az ország ökológiai rendszerének megóvásában. Ennek keretében kiemelkedik az elszennyeződés elleni harc politikájának alkalmazása, a környezet védelme, a társadalom-egészségügyi program végrehajtása, a termőtalajok termőképességének megóvása, az elsivatagosodás elleni terv megvalósítása. Ez utóbbi két témakörnek különös figyelmet szentel a Vízügyi és Környezetfejlesztési Minisztérium (Ministere de l'Hydraulique, de la Mise en Valeur des Terres et de l'Environnement). A gyakori aszályok, a heves árvizek, a helyenként kedvezőtlen agrotechnika alkalmazása Algériában évente mintegy 40 ezer ha termőtalaj pusztulását eredményezik. A sztyeppés övezetekben, valamint a sivatag északi peremén a túllegeitetés következtében évente közelítően 2 millió ha legelőterületet ér súlyos károsodás. A peszticidek, a műtrágyák és a mezőgazdasági gépek alkalmazásának elterjedése a kezdeti szakképzetlenség miatt veszélyezteti a mezőgazdasági régiók ökológiai egyensúlyát. Az időnkénti heves esőzések és széljárás következtében az eróziós letarolódás mértéke 1 — 4 mm/év, ami jelentős mértékben hozzájárul az elsivatagosodáshoz. Az elsivatagosodás ellen és a sivatag északi irányú továbbterjedésének megfékezésére irányuló országos program keretében Algériában 1977. június 5-én és 6-án (a Környezetvédelmi Világnapon) tudományos konferenciát tartottak. Az algériai szakértők becslése szerint az országban a mezőgazdaságilag hasznosítható területek 45%-át veszélyezteti az erózió, ami azt jelenti, hogy 12 milliónyi terület erózióvédelmét kell sürgősen megszervezni. A közelítően 3 millió ha erdős terület egy része is veszélyben forog. Jelentős mértékben károsodott a 4 millió ha kiterjedésű alfa-füves sztyeppe is. Az összesítő adatok jól érzékeltetik a probléma súlyát: az ország 36 millió ha mezőgazdaságilag értékes területének közelítően 75%-át fenyegeti az erózió és az elsivatagosodás veszélye. Mindezt súlyosbítják az erdőtüzek, amelyek Algériában évente 30 ezer ha erdőt semmisítenek meg. 1 Déri József oki. mérnök, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (Budapest). Szerző 1975—1977 folyamán tartós kiküldetés keretében hldrológus szakértő volt Algériában. Az ott szerzett tapasztalatokat, valamint az ott végzett hidrológiai alapkutatási munkák eredményeit foglalja össze a tanulmányban. Л felszíni vízkészlet meghatározására szolgáló kifejlesztett képlet nemcsak Algériában, hanem a vele szomszédos országokban, Marokkóban és Tunéziában is alkalmazhatónak látszik.