Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Déri József: Algéria vízgazdálkodásának sajátosságai és vízkészletének meghatározása

278 Déri József A fenti mérleg láttán tovább szorgalmazzák a hegyvidék és a sztyeppék védelmét, továbbá kibővítik az elsivatagosodás elleni programot. A sivatag terjeszkedését korlátozó sztyeppevédő erdősávtelepítés jelenleg folyó programját egy második, ettől északabbra húzódó erdősáv fogja kiegészíteni. Az elsőt, a sivatagközeli erdősávot főként fenyőfák, a másodikat már gyümölcslak alkotják. A viszonylag sűrűn lakott területeken létesített völgyzárógátak az erózióvédelem hiánya miatt néhány évtized alatt jelentős mértékben feíiszapolódnak. Az elsivatagosodás és a több éves tartósságú aszály által kiváltott társadalmigazdasági katasztrófa tanulságait szolgáltatta Algéria, Marokkó, Tunézia és Líbia számára a déli szomszédok tragédiája. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején az afrikai Sahel térségben 6 év alatt mintegy 200 ezer ember halt éhen. Mali állatállományának 90%-a pusztult el, és a térség nomád lakossága az állatállomány felét elveszítette, a nemzetközi szolidaritás hiánya esetén a pusztulás nagyobb mértékű lett volna. Az elsivatagosodás világjelenség, évente Földünkön 50 — 70 ezer km

2-rel terjeszkednek a sivatagok úgy, hogy a Föld országainak kétharmadában jelentkezik az elsivatagosodás veszélye. A tapasztalatok szerint Algériában a sivatag terjeszkedési sebessége 2 — 10 km/év. A nemzetközi felmérések eredményei arra utalnak, hogy a természeti katasztrófák okozta károk a fejlődő országok bruttó nemzeti jövedelmének 4%-át emésztik fel. Algériában az öntözésre berendezett területet 1975-ben mintegy 400 ezer ha-ra becsülték. 1980-ra ez a szám várhatóan 500 ezerre emelkedik. Az ország művelhető területei nem haladják meg a 6,8 millió hektárt, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági népességet számítva kevesebb mint egy ha jut egy emberre. Az 1966. évi felmérések szerint az algériai Szahara lakosságának száma 516 ezer fő. Ez a lakosság tartja fenn a sivatagi homokkultúrás mezőgazdaságot, amely gyakorlatilag a datolyatermelésre épül. 1970-ben az algériai Szaharában mintegy 29 ezer hektáros területen folytattak öntözéses datolyatermesztést (15,1 m

3/s öntözővíz-igénv mellett). A 2000-re tervezett gazdasági és demográfiai növekedés figyelembevétele alapján a felszín alatti vízkitermelést 25 év alatt 2,5-szeresére kell növelni. Ha a vízhiányt teljes mértékben meg kívánják szüntetni, akkor a meglevő vízkitermelő kapacitást meg kell négyszerezni a sivatagban. A Szahara vízkészlete A szaharai térség jelentős felszín alatti vízkészlettel rendelkezik. Ezt a vízkészletet a sivatag pereméről beszivárgó felszíni lefolyás (csapadékvíz) gyarapítja. A természetes utánpótlódás mértéke a becslések szerint az 1970. évi öntözővízkivételekkel azonos nagyságrendű. A víztartó rétegek statikus vízkészletének elméleti felső határát nemzetközi szakértő bizottság (Pallas, 1972.) 6,10

1

3 m

3-ben állapította meg, ami az 1970. évi vízfogyasztásokat alapul véve 100 ezer évig terjedő víztermelést tenne lehetővé. A természetes vízutánpótlódás igen szerény mértékére tekintettel, a vízkitermelés fokozása és állandósulása a statikus felszín alatti vízszint tartós süllyedését vonja maga után, ami többek között a vízkitermelés egységköltségének a növekedését eredményezi. A Szahara vízkészletének gyakorlati szintű felső határát a mindenkor érvényes gazdasági korlátozó tényezők szabják meg. Elsősorban a beruházási és az üzemi költségek játszanak döntő szerepet. A vízkitermelő-kapacitás felső határát a sivatagi öntözésre berendezhető területek szabják meg. A Szahara hasznosítható vízkészletének a meghatározásához, valamint a víztároló rétegek területi elhelyezkedésének, vízvezető képességének és víztároló képességének a feltérképezéséhez a kőolajkutató fúrások adatait használják fel (1970-ben több mint 2000 üzemben levő kőolajkutat tartottak nyilván). Pontos összesítő leltár készítettek a datolyapálmafák öntözését szolgáló vízkitermelő kutakról, az ottani piezometrikus viszonyokról (egyes esetekben piezograf adatait is használni lehetett). Lehetőség nyílott 100—150 kút próbaszivattyúzására is. A vízkészletfeltárásra irányuló szimulációs modellvizsgálatok eredményei szerint az ezredfordulóig Algériában elvileg 1000—1500 db új kút fúrását célszerű előirányozni. A sivatagban kitermelt mélységi vízkészlet gazdasági értékét és hasznát egyes esetekben döntő módon a víz minősége, főképp a sótartalma szabja meg. Az ez irányú