Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Nagy László és munkacsoportja: A magyarországi vízgazdálkodási nagylétesítmények koncepciója

12 Nagy László d) A várható forgalom igényeinek megfelelően fel kell fejleszteni a szállítást lebonyolító vízijármú-állományt. e) Számításba kell vennei a DTCS hatását a vasúti és közúti közlekedésre, különös tekintettel a tranzitból származó bevételekre. A megvalósítás időszaka — a művel szembeni igényeket és a népgazdaság teherbíró képességét egyaránt figyelembe véve — a VIII — IX. ötéves tervi időszak. Az eddig végzett előmunkálatokat az előkészítő munkák ütemezésével összefoglalták. Fontos feladat lenne gondos gazdasági elemzés alapján a létesítmény céljának szabatos meghatározása. Ezután kerülhetne sor a több feladatú, komplex létesítmény műszaki megoldásának részletesebb elemzésére. Műszaki szempontból a változatok közül a Tass—Alpári nyomvonal látszik indokoltnak, de részletesebb helyszíni feltárások nélkül döntés-előkészítés nem képzelhető el. A megfelelő ütemezés érdekében a VI. ötéves tervidőszak folyamán a fejlesztési célt kellene elkészíteni, hogy az azt megelőző tanulmányok és a változatok kidolgozása után a beruházási javaslat elkészülhessen és a tervezési munkák a VII. ötéves tervben megindulhassanak. Amennyiben a műszaki-gazdasági vizsgálatok során a Duna—Tisza Csatorna vízpótló jellege domborodik ki elsősorban, akkor a felső-tiszai vtzpólló létesítmények megvalósításának vizsgálatát alternatívaként kell értékelni. 6. Felső-Tiszái Létesítmények Az előrejelzések szerint elsősorban a nagymértékű román vízfelhasználás következtében a Tisza-rendszer természetes vízkészlete jelentékenyen csökken. Ezzel egyidejűleg a vízigények további magyarországi növekedése várható és ezért az ezredforduló tájékán a Tisza-völgy vízmérlege — vízátvezetés nélkül — csak a Felső-Tisza vidékén létesíthető tározókkal biztosítható. (A tározókban tárolt vízkészlet vízpótló hatása ütemezés szempontjából a DTCS megépítésének alternatívája is lehet.) A Tisza magyarországi szakaszára 2000-re 560 m

3/s vízigényt jeleztek előre a 200 m

3/s természetes, és a 144 m

3/s felhasználható vízkészlettel szemben. A vízpótláshoz teljes kiépítés után a Kiskörei Tározó 175 m

3/s, a Csongrádi Tározó 86 m

3/s vízhozammal tud hozzájárulni. Az előrejelzett igények tényleges jelentkezése esetén a vízmérlegben fennálló hiány pótlását meg kell oldani. Az előtanulmányok szerint a szóba jöhető létesítmények közül gazdaságossági szempontból kiemelkedik a Bodrogzugi szivattyús tározó, amelynél a tározott víz fajlagos költsége különösen kedvező. A VI —IX. ötéves tervben a következő nagylétesítmények megépítése jöhet szóba: a Bodrogzugi Tározó, a Dombrádi Vízlépcső, továbbá a Tiszalök fölötti vízrendezési munkák. Ez a változat megfelelő tározókapacitást hoz létre és megteremti a vízi szállítás fejlesztésének lehetőségeit is. Annak ellenére, hogy a létesítmények megvalósítása zömében a VIII —IX. ötéves tervben, vagy a DTCS korábbi építése esetén az ezredforduló után várható, a bevezetőben említett indokok alapján a Felső-Tisza vízgazdálkodás-fejlesztési koncepciójának műszakilag-gazdaságilag alátámasztott megfogalmazásához, a döntések előkészítéséhez már a VI. ötéves terv időszakában alapozó-feltáró tanul-