Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
2. füzet - Szinay Miklós: A szikesedés és a talajfizikai jellemzők kapcsolatának vizsgálata tekintettel a vízháztartásra
A szikesedés és a talajfizikai jellemzők 221 játszanak fő szerepet a szikesedésben. A tulajdonságukra gyakorolt hatásukkal kapcsolatban különbséget kell tennünk azok között a talajok között, amelyek — semleges kémhatású nátriumsók (pl. NaCl, Na 2SO t) és amelyek — lúgosán hidralizáló nátriumsók (NaC0 3, NaIIC0 3, Na 2Si0 3) hatása alatt képződtek. Az előbbiek előfordulása gyakori Földünk sivatagi és félsivatagi éghajlati zónáiban, Eurázsia arid és semi-arid területein, Észak-Afrikában, Észak- és DélAmerika nyugati részén, ide tartoznak a tengerpartok sós talaj képződményei is, az utóbbiak pedig sajátos geológiai, domborzati, éghajlati, hidrológiai viszonyoktól függően Földünk minden kontinensén elterjedtek (28]. E kétféle szikes talaj nemcsak a sók kémiai jellegében, hanem földrajzi eloszlásukat tekintve, kémiai, fizikai, fizikai-kémiai, valamint biológiai tulajdonságaikban is különbözik [11]. A fent említett nátriumsók természetesen nem egyenként, kizárólagosan fejtik ki hatásukat a talajban, hanem egymás mellett is előfordulhatnak, és — a körülményektől függően — vagy az egyiknek, vagy a másiknak van döntőbb hatása a szikes talajok képződésére és tulajdonságaira. A kétféle nátriumsó hatása különböző módon nyilvánul meg a talaj adszorpciós (felszívódási) viszonyainak alakításában is. Alföldünkön elsősorban a semiarid jelleg dominál és a szikesedés okát főleg — a sajátos geológiai felépítés alapján — a hidrológiai viszonyokban kell keresni [16]. Annak ellenére, hogy az Alföldön aránylag nagy kiterjedésű szikes területek vannak (szikesedés 737 ezer ha és szikesedés a mélyebb talajrétegben 245 ezer ha) [18|, mégsem mindenütt találjuk meg e talajokat, csak ott, ahol a fent említett természeti tényezők hatása érvényesül. Nagy agyagtartalmú talajok (6,50 ezer ha) és nagy homoktartalmú talajok (746 ezer ha) [18| mellett és között is előfordulnak szikes területek, de az idézett területeken nincs szikesedés [18]. Hazai szikes talajaink különböző típusai között szoros genetikai összefüggés van. Hazánkban a szikesedés túlnyomórészt Na.,C0 3, illetve NaCH0 3 jellegű. Amíg a kloridos vagy szulfátos jellegű szikesedés során a szikes talaj képződése rendszerint nagymértékű sófelhalmozódással jár, addig szódás jellegű szikesedésnél e folyamat nem jár együtt okvetlenül nagyobb sókoncentrációval. A talajkolloidok felületének nagy része bizonyos körülmények között kis sókoncentráció mellett is telítődhet nátriummal [14,17]. Abban az esetben, ha a talajban, már a felső szintekben is, jelentős az oldható nátriumsók mennyisége(0,3—0,5%) a talaj szelvénye monoton felépítésű, szintekre nem tagolódik, az ún. szoloncsák típusú szikesedésről beszélünk. К talajok gyenge termékenységének az oka a nagy sókoncentráció, mely élettani okokból szab határt a növények fejlődésének. A szolonyec típusú szikesedés során, a talajszelvény bizonyos mélységben elhelyezkedő szintjében, a szilárd fázis kolloid méretű frakciójának felületén a kicserélhető Na+ ionok felhalmozódnak, kialakul egy tömör, rossz fizikai, vízháztartási tuladonságokkal rendelkező, ún. „szolonyec" vagy /i, szint. К felett az ún. kilúgozási, vagy „A" szint található, alatta pedig az alapkőzetbe átmenő B 2 szint, melyben az oldható sók, és legtöbbször CaC0 3 mennyisége is maximumot mutat. A szikesedés két főtipusa gyakran összefonódik az Alföldön. Számos altípus és változat található. 5 Vízügyi Közlemények
