Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
2. füzet - Hernády Alajos-Kaurek Róbert: A vízi környezetvédelem és annak feladatai, valamint lehetőségei a déldunántúli vízügyi igazgatóság területén
A vízi környezetvédelem 191 a vízi környezetvédelem elveinek megfelelő, határozott fellépésén múlik. A vízügyi ágazat ebben csak elvi irányító, konzultatív és koordinatív szerepet tölthet be. A vízgazdálkodás közvetlen környezetvédelmi feladatai köziil a legfontosabb a vízkészletek minőségének és mennyiségének védelme, ami lényegesen tágabb körű, mint a szennyvíztisztítás. A vízi környezet — mint vízkészlet — a társadalmi-gazdasági fejlődés következtében a folyamatosan növekvő vízigények kielégítésének alapja. A felszíni vizeket érő szennyezések, főleg az ivóvízellátás feltételei és a természeti környezet védelme szempontjából jelentenek veszélyt. A vízi környezet helyzetét: a lakossági és települési szennyezések; az ipari szennyezések; a mezőgazdasági szennyezések és az egyéb szennyezések határozzák meg. 1975. évben az ország lakosságának 33%-a élt csatornázott területen. A közcsatornahálózaton elvezetett szennyvíz mennyisége összesen 1,8 millió m 3/nap volt, amelyből 0,54 millió m 3/nap kezelésére volt lehetőség (30%) és ebből 325 000 m 3/ nap került biológiai tisztításra. Megállapítható, hogy az elmúlt időszak jelentős fejlesztéseinek ellenére a kívánatosnál csak lényegesen kisebb ütemű fejlesztés valósult meg a szennyvíztisztítás terén. Környezetvédelmi szempontból még inkább kedvezőtlen az a tény, hogy az előirányzott szennyvíztisztítási beruházások csak mintegy 50%-ban valósultak meg. A tervidőszak végéri ennek következtében a közcsatornahálózaton keresztül naponta kb. 200 000 m 3-rel több tisztítatlan szennyvíz kerül a befogadóba, hátrányosan befolyásolva felszíni vizeink minőségi állapotát. Az ipar szennyvízkibocsátása 1975-ben (hűtővizek nélkül) 1,5 millió m 3/nap volt, s ennek 30%-át tisztították megfelelően és további 37%-át részlegesen. Az ipari termelés növekedése, új iparágak keletkezése, továbbá a gyártástechnológiák rohamos fejlődése nemcsak a kibocsátott szennyvíz mennyiségét növelte ugrásszerűen, hanem egyben jelentékenyen megváltoztatta a káros ipari szennyvizek arányát, minőségi összetételét és jellegét is. A hagyományos szennyezőanyagok mellett egyre gyakoribbak az ipari termelés során a vizeinkbe koncentráltan kerülő szennyezőanyagok, amelyek jelentős része csak bonyoullt technológiai eljárásokkal tisztítható. Ártalmatlanításuk ez idő szerint még megoldatlan vagy túlságosan nagy gazdasági ráfordítást igényel. (Detergensek, peszticidek, radioaktív és rákkeltő anyagok, olaj és olajszármazékok, mikroszennyezők stb.) Bár a Kormány vízminőségvédelmi intézkedései, az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) tevékenysége és az ipari vezetők erőfeszítései bizonyos mértékű előrehaladást eredményeztek, az ipari szennyvíztisztítás hatásfoka még mindig jelentősen elmaradt a szükséges mértéktől. Ennek legfőbb oka a pénzügyi eszközök korlátozottsága, a meglevő eszközök helytelen felhasználása és a helyes környezetszemlélet hiánya. A mezőgazdaságban az új környezetszennyezés fő veszélye a koncentrált, intenzív, nagyüzemi állattartás térhódításával kapcsolatos. A szakosított állattartó telepeken keletkező hígtrágya önmagában ugyan nem környezetveszélyes anyag még, de megfelelő hasznosítás, illetve kezelés hiányában különösen nagy szennyezettségű szennyvízként értékelhető. A mai nagyüzemi feltételek mellett tartott sertésés szarvasmarha-állomány szennyezése 8—10 millió ember szennyezésével egyenértékű. További veszélyt jelent a mezőgazdaság kemizálása. A korszerű mezőgazdasági művelés megkívánja, a nagy mennyiségű műtrágya és peszticid felhasználását. Ezek nemcsak új szennyezőforrások, hanem a vizek szennyezését távolabbi 3'