Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
2. füzet - Gergely István: Az 1879. évi szegedi árvíz százéves évfordulóján
Az 1879. évi szegedi árvíz 169 Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa Idézetek „A magyar vízszabályozás történeté"-bői 1 ,,Csongrád és a déli országhatár közötti jobb parti tiszai árvédelmi töltések építése már 1830 körül kezdetét vette azzal, hogy Szeged város töltést épített fölfelé a sövényházi és lefelé a röszkei magaslatokig." ... „1840 — 50 között Csongrád város építette ki töltését mintegy 20 km hosszan", ... „az 1840-es években a gróf Károlyi uradalom, innen tovább lefelé a Percsora torkolatig pedig a Pallavichini uradalom épített már 1835 körül töltést." .. . „A széttagolt, kezdetleges, egységes és szakszerű irányítás híján épült töltésszakaszok nem tudtak feladatuknak megfelelni és az árvizek ismételten át meg átszakították a töltéseket." ... ,,A töltések emelésére az árvízszintek folytonos emelkedése miatt az alsó-tiszai szakaszon volt a legnagyobb mértékben szükség. A töltések ismételt erősítését és emelését sürgették az 1871., 1876., és 1879. évi árvizek, amelyek sok gátszakadást okoztak. Ezek közül az árvizek közül következményeiben a legemlékezetesebb az 1879. évi szegedi árvíz volt." „Az 1878—79. év rendkívül csapadékos telén a Tisza vize már februárban kiöntött medréből és igen nagy magasságot ért el. Ez a magas víz tartósan meg is maradt, és a gyenge töltéseket fokozatosan annyira eláztatta, hogy Szeged felett mintegy 30 km-re a petresi szakaszon a (ját I1Í7Í). március 5-én átszakadt (l) 2 A betört víz 6-án elérte a sövényházi keresztgátat, mely 1859 előtt, mikor még a Tisza Percsora-Sövényház-i szakaszán nem volt töltés, északról védte Szeged városát az árvizektől. Mikor a percsora-sövényházi szakaszt megépítették és a nyílt árteret bezárták, a keresztgát fenntartásával már nem törődtek, az tönkrement, így a keresztgáton megkísérelt védekezés sikertelen maradt és a keresztgát is átszakadt (2). Ezután Szeged felé a víz következő akadálya már csak az alföldi vasút szeged-hódmezővásárhelyi szakaszának töltése volt. Ezen a nem árvédelmi töltésen is megkísérelték a védekezést. A polgári lakosság és katonaság önfeláldozó munkája késleltette is a katasztrófát, de végül Algyő alatt ez a vasúti töltés is keresztül szakadt (3), és 1879. március 12-én, a hajnali órákban a víz tomboló vihartól kísérve rátöri Szegedre (it) Védekezésről ekkor már nem lehetett szó, mindenki igyekezett menthető vagyontárgyait biztonságba helyezni és a város órák alatt elpusztult. A falu jellegű város 5585 épületéből mindössze 384 (más források szerint 6350-ből 417) maradt épen. A város csaknem egész lakossága hajléktalanná vált, és a vízbefúltak száma is 151 főt tett ki. A katasztrófa híre az egész ország határain kíviil is általános részvétet keltett, és a világ nagy városai siettek Szeged megsegítésére." Az árvíz kitörésének és lefolyásának időrendi sorrendje (a 2. ábrán bekeretezett számok sorrendjében): 1879. március hó 5-én este 7 óra a petresi Tisza-gát szakadása (1); 6-án reggel a sövényházi kereszttöltés szakadása (2); 7-én éjjel 1/2 3 órakor a szeged-hódmezővásárhelyi vasúti töltés szakadása (3); 7-én reggel a Baksai kereszttöltésen vízátömlés (4); 8-án a szeged-budapesti vasúti töltésen víz1 Ihrig D.—Károlyi Z.—Károlyi Zs.—Vázsonyi Á.: A Magyar Vízszabályozás Története, Budapest, OVH—VtZDOK kiadvány, 1973. 363—365. old. 2 A számjelek a 2. ábrán számmal jelölt töltésszakadási helyek.
