Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában

120 Hozzászólások ban írja le a beruházással járó előnyöket, ami pedig az említett nagy összegű beruházás esetében feltétlenül szükséges lenne. Most pedig néhány szót szólnék saját elgondolásaimról is, amik ugyan nem olyan mutatósak, mint az előzőek, de miután igazodnak a vízgazdálkodók és a mezőgazda évszázados tapasztalataihoz, nem feltétlenül elvetendők. Véleményem szerint a mezőgazdasági vízrendezés az egyik elképzelhető leggazdaságosabb, leghatékonyabb területi vízgazdálkodási beavatkozás lehet. Ennek oka, hogy igen kis beruházással igen nagy gazdasági eredmény érhető el. Természetesen ez az eljárás figyelemmel van a szerző számos értékes megállapítására, amikről bevezető sorainkban már szóltunk. Ennek a vízrendezésnek alapja, hogy a csapadékkal a lehető legolcsóbban a helyszínen gazdálkodhatunk, éspedig igyekszünk a már említett módokon meg is valósítani a talajban, esetleg a talajvízszint kisebb emelkedésével is számolva (ha ezt a sófelhalmozódási törvények megengedik). Л mezőgazdasági üzemi egységeken belül a szerző által is említett megfelelő lecsapolási szint előállítására a talajcsöveket, illetőleg céldréneket mélyen helyezzük el, s vizüket sorozatban gyártott, energiaellátásunkban is megoldott olcsó kis szivattyúkkal emeljük fel a nem túl mély befogadó belvízcsatornák szintjéhez. (Itt hivatkozom Primás Antallal 1978. III. 14-én Szegeden, a Magyar Hidrológiai Társaság területi szervezetében közösen tartott „drénezés az Alföldön" című előadásunkra.) Természetesen a vízrendezés alapja, hogy a mezőgazda az említett céllal javítja a talaját, főként a beszivárgási sebességet. Magát a levezető rendszert nagyjából csak a mai mértékben képzelem el, ezzel mintegy simulva a felszínhez, de feltétlenül fenntartva a szerző azon elgondolását, hogy minden tábla mellett legyen gyűjtőcsatorna, legfeljebb azzal egészítve ki, hogy a nagyüzemi tábla- (tömb-) szélesség több mint 100 méter. Természetesen fenntartom, hogy érdemes tereprendezéssel, illetőleg a talajművelési munkák megfelelő elrendezésével biztosítani a csatornafelszín felé az 1—2%-os felszíni esést. Véleményem szerint az elgondolás igen gazdaságos, hacsak részlegesen oldja is meg a vízkészletgazdálkodás súlyos alföldi kérdéseit. Varrók Endre

1 hozzászólása Vízkészleteink fogytán a készletnövelő tározás elméleti lehetőségből gyakorlati mérlegelés tárgyává és mindennapjaink gondjává lépett elő. Mint minden vízzel kapcsolatos probléma megoldása, ez is jelentős anyagi erőket köt majd le, ezért minden, erre vonatkozó döntést alapos és körültekintő mérlegelésnek kell megelőznie. Magyarországon két lehetőség a dombvidéki és a síkvidéki tározás. Végső soron e kettő valamilyen arányú kombinációja fogja a viszonylag legkedvezőbb megoldást nyújtani. Egyelőre mindenesetre jóval több szó esik a dombvidéki tározásról, holott valószínűleg éppen a síkvidékinek kell majd túlsúlyban lennie a magyarországi tározórendszer kiépítésében, mert mind az építés, mind az üzem tekintetében ez látszik kedvezőbbnek. Vízgazdálkodásunk megalapozott fejlesztése gazdasági fejlődésünk alapja. A vízigények jövőbeli növekedését és a kielégítés lehetséges módjait az Országos 1 Varrók Endre oki. mérnök, Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet (Budapest).