Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában

Varrók Endre hozzászólása 121 Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából munkabizottság elemezte és előrejelzéseket készített. Jelentéseik — a munka jelenlegi stádiumában — szinte kizárólag a dombvidéki tározással foglalkoznak és csak igen korlátozott, az igényekhez képest elenyésző síkvidéki tározást tételeznek fel. A síkvidéki tározás ilyen mértékű hátrasorolása azzal a veszéllyel jár, hogy nem fogunk tudni időben olyan tárgyilagos, világos képet alkotni a tározás hazai lehetőségeiről, mint amilyenre a döntések meghozatalához szükségünk lenne. Kovács György tanulmánya nemcsak összefoglalja a síkvidéki tározás elemzésének lényeges szempontjait, hanem konkrét javaslatot is tesz a megoldásra. a) A síkvidéki tározást csak az öntözéssel és a belvízrendezéssel együtt, összekapcsoltán lehet megoldani. b) A területet olyan egységekre kell bontani, melyek általában önálló vízgazdálkodásnak és csak időnként van szükségük vízpótlásra. c) A talajvízszint megfelelő szabályozásával kell megakadályozni a felfelé irányuló sómozgást. d) A tározók vízmélységét több tíz mélerben kell megszabni. Az alföldi tározórendszer létesítését széles körű feltáró és kutatómunkának, gazdasági elemzésnek kell megelőznie. Ez az elemzés csak akkor lehet valóban hasznos, ha több eltérő műszaki változatot hasonlít össze. Célszerűnek tartom ezért, ha Kovács György tanulmányát két szempontból is vitaindítónak tekintjük: egyrészt az általa felvetett elvi megoldás műszaki vonatkozásainak minél teljesebb feltárása, másrészt más elvi megoldások felvetése tekintetében. Ami a tanulmányban javasolt, nagy méretű tározó tervezésénél figyelembe veendő szempontokat illeti, ezek közül a szélhatást emelem ki, mint ami a tározó helyétől függetlenül fellép és aminek a következményeit a tanulmányban közölt adatokból értékelni tudjuk. A hullámmagasság a számításba vehető tározóméretek mellett valószínűleg 1,0 m-nél kisebb lesz, azonban a tározó változó vízmélysége miatt a töltés rézsűjét majdnem teljes felületén támadja. Növényzet telepítésével a rézsűvédelem nem oldható meg, éppen a változó vízszint miatt, ezért — nagy felületű tározóknál — a teljes rézsűfelületet burkolni kell. A burkolat méretezésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a rézsűt a szél által hajtott jégtáblák is támadják. A hullámtörők és a partbiztosítás építésének és fenntartásának költsége igen jelentős lehet. A sík vidékből kiemelkedő, nagyméretű tározón kívül elképzelhető más műszaki megoldás is. Ennek lényegesebb elemeit a következőkben foglalom össze. A megoldás kidolgozásánál a fentebb, a) — d) alatt felsorolt szempontokon kívül még az alábbiakat tartottam szem előtt: 1. Az Alföldön nagy területeket érint a szikesedés. A folyamat műszaki beavatkozás nélkül nem fordul meg. Ezeknek a területeknek a gazdasági hasznosítása ma nem számottevő. Ha a tározókat ezeken a területeken építjük, viszonylag a legkisebb lesz a kieső termelés és a legkevesebb a pótlandó műszaki létesítmény. 2. A vízgazdálkodás hosszú távú terve szerint az Alföldön nemcsak olyan víztározókat kell elhelyeznünk, amelyek ennek a területnek a vízigényét hivatottak kielégíteni, hanem olyan többletet is, amelyeknek vizét az Alföld percmén települt mezőgazdaság és ipar használja fel. Nyilván a Tisza vízkészletét az Alföldön kell tározni.