Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában

A szennyvízbírság 105 helye után sem alkalmazzák a progresszív szorzót. Mindez az anyagi erők hatékony felhasználását van hivatva serkenteni. Várható, hogy a nagyvállalatok a vízminőség-védelemmel kapcsolatos beruházási előirányzataikat — az OVH-val egyeztetett program alapján — a vizeket súlyosan veszélyeztető üzemekhez csoportosítják. Kedvező hatás várható a progresszív szorzó alkalmazási körén belül attól a vízszennyezőkkel szembeni kedvezménytől, hogy a már hatósági határozattal kötelezően elrendelt vízminőség-védelmi beruházás fedezetéül, a kivitelezésre való felkészülés időszakában, visszahagyható a bírság progresszivitással emelt része. Az üzemek a progresszív összeget, előzetes engedély alapján, átutalhatják egy elkülöníteti számlára. Ennek behajtására utóbb csak mulasztás esetén kerülhet sor. Nagyon fontos és sok vitát megelőző rendelkezése még az új szabályozásnak, hogj' rendezi a rendkívüli szennyezések elhárítási költségeinek kérdését, lehetővé téve, hogy az egyszerű és gyors eljárás keretében arra legyen áthárítható, aki az eseményt okozta. A szennyvízbírság továbbfejlesztésén íúl azonban még más tennivalók is vannak. Erre példa, hogy a vízvédelmi technológiák, műszaki megoldások és létesítmények túlnyomórészt egyedileg, vállalati szintű műszaki előírások szerint realizálódnak. Ezért a népgazdaság különböző ágaiban a hiányzó műszaki szabályozást is pótolni kell. A hatékonyság szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a műszaki létesítmények gazdasági kérdései, a létesítmények után fizetendő eszközterhek könnyítésének és a hitelpolitika kedvező alakításának kérdései. Ezért a gazdasági szabályozás területén konstruktív előrelépés indokolt. Az Országos Vízügyi Hivatal kidolgozta a vízminőség-védelem közép és hosszútávú koncepcióját is, összhangban a környezetvédelmi törvény vonatkozó előírásaival. Ennek a szankcionálás továbbfejlesztésére vonakozó meghatározása szerint, a vízminőségi állapotnak szolgálnia kell a társadalmi és gazdasági élet kívánalmait, a megfelelő minőségű környezetet. Ehhez, a későbbiekben az üzemenként egyediesített kibocsátási határértékek szolgálnak majd alapul, amelyek teljesen igazodnak a konkrét paraméterekkel jellemzett vízminőségi célállapothoz. Az üzemenként egyediesített, differenciált határértékek feladata lesz biztosítani a harmóniát a befogadók minőségi kívánalmai és a beruházások optimális méretei között. IRODALOM 1. ISogyai Mária: A környezetszennyezés jogi szankciórendszere, Jogtudományi Közlöny, 1972. 8. sz. 368—377. 1. 2. Benedek Pál szerkesztésében: A vízminőségvédelem időszerű kérdései, Vízügyi műszaki Gazdasági Tájékoztató, Budapest, 1976. 3. Csanády Lajosné—Rácz Tamás: A környezetvédelem és gazdaságosság, Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1976. 4. sz. 34—39. 1. 4. Egerszegi Gyula: A vízminőségvédelem hatékonyságának tokozása, Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1975. 1—2. sz. 69—77. 1. 5. Egerszegi Gyula: A vízminőségvédelmi hatósági tevékenység továbbfejlesztésének időszerű kérdései, Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1976. 1—2. sz. 64—76. 1. 6. Egerszegi Gyula: Korszakkezdés a környezetvédelemben — Korszakváltás a vízminőségvédelem, Jogtudományi Közlöny, 1978. 2. sz. 7. Egerszegi Gyula: A csatornabírság a vízminőségvédelem szolgálatában, Vízügyi Közlemények, 1975. 4. 555—564. 1. 8. Kilényi Géza: A környezetvédelmi bírság, Jogtudományi Közlöny, 1975. 7. 393—405. 1. 9. Kilényi Géza: Környezetvédelem — jogalkotás — jogpolilíka. Vízgazdálkodás és Környezetvédelem, 1976. 4. 15—20. 1. 10. IAszló Ferenc: A vízgazdálkodás helyzete és népgazdasági kapcsolatai, összeállítás a Magyar Tudományos Akadémiának, Budapest, 1975. 58—59 1-ek