Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Bognár Árpád-Szilágyi Endre: Árvízi előrejelzés hegy és dombvidéki vízgyűjtőkre rövididejű adatsorok alapján

644 Hozzászólások A sóháztartási vizsgálatokat természetesen teljes részletességgel kell elvégeznünk, figyelembe véve minden, a szelvénybe bekerülő vagy onnan kivett sómennyiséget, azt is — egyetértve dr. Feketével —, ami a növény testébe beépül. Értékesek, tehát, az erre vonatkozó vizsgálatok, különösen, ha azok a só minőségétől függően differenciáltan adják meg az értékeket, lehetővé téve így, hogy külön elemezzük a legveszélyesebb Na ion felhalmozódási vagy kilugozódási folyamatát. Egyrészt a sófelhalmozódás és a párolgás szoros kapcsolata, másrészt az az igény, hogy a nagy gépek mielőbb a táblákra mehessenek, mond ellent annak a javaslatnak, hogy a fölös víz jelentős részét magában a talajban tároljuk. A gyors víztelenítésre és a helyben történő párolgás csökkentésére való törekvés, véleményem szerint, feltétlenül szükségessé teszi a vízrendezés és az öntözés között kapcsolatot teremtő tározók építését. A sík, esés nélküli terepen szivattyúzással kell biztosítanunk a szükséges energiakészletet. Ez egyben lehetőséget ad arra is, hogy tározóinkat nagyobb szabadsággal tervezzük, függetlenítsük azokat a természetes gravitációs adottságoktól. Ez a téma azonban már átvezet a második kérdéscsoport elemzésére. A második témakörben a vízrendezés követelményeinek figyelembevételével a megfelelő mélységű gyűjtőket, az emelt szintű tározókat, a közöttük kapcsolatot teremtő és a szivárgók megfelelő megcsapolását is biztosító szivattyútelepeket, a gyűjtőktől függetlenített és ezért két irányban is működtethető belvízi főcsatornákat elemeztem, és megkíséreltem, hogy ezeket egységes műszaki rendszerbe foglaljam össze. Elfogadom azt a kritikát, ami — különböző részletességgel — mindhárom hozzászólásban jelentkezik, megállapítva, hogy az általam felvázolt technikai részletek nem elégségesek ahhoz, hogy azok alapján gazdasági elemzések végezhetők és határozott döntések hozhatók legyenek. Ügy vélem azonban, teljesen elvi példa további részletezése céltalan lenne, a gazdasági vizsgálatokat már meghatározott terület környezeti adottságaihoz kell kötnünk, hiszen a megoldás módját és gazdaságosságát a helyi körülmények alapvetően befolyásolják. Amint a típusként bemutatott tározó első és második változata közötti különbség is jelzi, a téma részletes vizsgálata jelentősen módosíthatja a műszaki paramétereket. Éppen ezért egyetértek mindazokkal a javaslatokkal, amelyek néhány öblözetben szükségesnek ítélik a kifejtett elveket követő vízrendezés megvalósítását a műszaki és gazdasági tapasztalatok megszerzése érdekében. Az általam kifejtett elveken és az azokkal szemben felvetett észrevételeken sorra végighaladva — anélkül, hogy valamelyiket azok közül határozottan viszszautasítanám, hiszen bármelyik adott környezetben elfogadható lehet — a következőket fűzném a vitához. Mindhárom hozzászóló hangsúlyozza a táblán és üzemen belüli vízrendezés fontosságát és azt, hogy a hidrotechnikai beavatkozást megfelelő talajjavítással és agrotechnikával együtt kell alkalmaznunk. Ezzel tökéletesen egyetértek, sőt példaként megemlítem, hogy a Dr. Nyiri Lászlóval közösen irányított karcagi kísérletben a talajjavítást követő első esztendőben kérges sziken megfelelő vízrendezéssel 50 mázsás hektáronkénti búzatermést értünk el, míg ott, ahol a vízrendezés elmaradt, a termés alig haladta meg a 30 mázsát. Tanulmányomban azonban csak olyan mértékben foglalkoztam ezzel a kérdéssel, hogy meghatározhassam, milyen mély szintet kell tartanunk a gyűjtő rendszerben, mert meggyőződé-