Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Bognár Árpád-Szilágyi Endre: Árvízi előrejelzés hegy és dombvidéki vízgyűjtőkre rövididejű adatsorok alapján

642 Hozzászólások gazdálkodás maradéktalanul megfeleljen. Remélem azért, hogy a vita ebben a számban még nem záródik le, hanem további hozzászólások segítik majd a műszakilag helyes és gazdaságos megoldások feltárását. Mielőtt a most közlésre került három hozzászólásra közvetlenül válaszolnék, két csoportra bontom tanulmányom állításait. Ezzel talán irányítani, téma szerint is csoportosítani lehet a további vitát. Az első csoportba sorolom azokat a megállapításokat, amelyek a felszínközeli rétegekben kialakuló hidrológiai folyamatok jellemzését, a különböző emberi tevékenység által ezekben bekövetkező változások leírását, a sódinamika és a hidrológiai folyamatok kapcsolatának tisztázását, végül a só és a víz mozgásának a mezőgazdasági termelés érdekében szükséges szabályozását hivatottak rögzíteni. A második csoportba tartoznak azok a javaslatok, amelyek a vízrendezéssel kapcsolatban szükséges koncepció-váltásból adódó feladatok műszaki megoldására, elsősorban a táblán belüli és az üzemi rendszereknek befogadóit megteremtő infrastruktúra kialakítására vonatkoznak. * * * Az elsőként említett témakörbe sorolható téziseket röviden a következőképpen foglalhatjuk össze: - Semi-arid klímánknak megfelelően vízrendezéseink célkitűzése nem a növények optimális vízellátásának biztosítása, hanem azoknak védelmet kell nyújniok a káros sók felhalmozódása ellen is. Л termőrétegben levő sómennyiségnek növekedését csak akkor akadályozhatjuk meg, ha a rétegen át függőlegesen szállított víz eredője zérus, vagy lefelé irányul. — Az előző követelményt kielégítő vízrendezés következtében általában romlik a növények vízellátottsága, ezért az öntözés alkalmazásának szükségessége növekszik. így a megfelelő mértékű vízrendezés kialakítása a területen szükségessé teszi az öntözés bevezetését is. — Más irányból közelítve a kérdést, megállapítható, hogy a termés fokozása érdekében bevezetett öntözés megbontja a talajvíznek és a fölötte levő zónában a talajnedvességnek a vízháztartását. Ahol a természetes befogadók közelsége vagy jó vízvezető rétegek megcsapoló hatása a többlet beszivárgást nem ellensúlyozza, mesterségesen kell a fölös vizet elvezetnünk, tehát az öntözéssel egyidejűleg ki kell építenünk a hcdékony lecsapoló rendszereket is. — Ilyen formában az öntözés és a vízrendezés minden esetben egymáshoz szorosan kapcsolódó müvelel. A korszerű mezőgazdasági vízgazdálkodásban a két elválaszthatatlan tevékenységet okszerű talajnedvesség-szabályozás formájában kell összevonnunk. A száraz és nedves időszakok évszakos változásának megfelelően a víz elvonása és adagolása között tározással kell hidat teremtenünk, amelyet lehetőleg a termőterületek közelében kell megoldanunk. — A korszerű mezőgazdasági üzemek követelményei (nagy tábla méret, homogén tábla minőség, nehéz gépek mozgásának biztosítása) szükségessé teszik, hogy a befogadók színije megfelelő mélységben legyen a terep alatt. Ott, ahol a terepnek esése nincs, a gyűjtők esése miatt a rendszer megkívánt mélysége fokozatosan növekszik. Ennek határt közbenső átemeléssel szabhatunk csak.