Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Bognár Árpád-Szilágyi Endre: Árvízi előrejelzés hegy és dombvidéki vízgyűjtőkre rövididejű adatsorok alapján

Oroszlány István hozzászólása 637 Dr. Oroszlány István

1 hozzászólása Л Vízügyi Közlemények 1978. évi 2. füzetében megjelent fenti tanulmányt a Szerkesztőség azzal a megjegyzéssel adta közre, hogy várja az olvasók hozzászólásait. Ez bátorít fel arra, hogy a témával kapcsolatban néhány gondolatomnak kifejezést adjak. Szerző fenti tanulmányát, az abban foglalt gondolatokat jobban értjük, lia a Vízügyi Közlemények 1977. évi 4. füzetében megjelent „Nagy síkságok különleges hidrológiai adottságainak jellemzése" című tanulmányát már ismerjük. Л részletesebb elemzést épp e két tanulmányban található látszólagos ellentmondások, valamint az általános érvényű megállapításoknak hazai adaptálásával kapcsolatos gondok teszik szükségessé. Egy ilyen rövid hozzászólás természetesen nem vállalkozhat ilyen soksíkú feladatra, csupán azokat a gondokat, problémákat, illetőleg azoknak egy kis hányadát kívánja felvetni, melyek tisztázását a koncepció kialakítása előtt, a mezőgazdasági üzemek, vállalatok feladatai, igényei, és lehetőségei oldaláról tekintve, a melioráció gondolatmenetében fogalmazva, elméleti síkon a maga részéről fontosnak tartja. Fontosnak azért, mert ezek tisztázása (a beruházások gazdaságát, a mezőgazdasági termelés hatékonyságát illetően) világosabb képet adhat azoknak, akiknek a kérdésben, vagyis a beruházások feltételei biztosításában döntő szavuk lehet. Tudomásul kell vennünk, hogy korábbi előrejelzéseinktől eltérően, a mezőgazdaság, az üzemeken belüli vízgazdálkodás színvonalának észrevehető emelése nélkül, csupán a termesztéstechnika lehetőségeinek részbeni kihasználásával, ugrásszerű eredményeket ért el. Fejlesztési feladatai természetesen továbbra is vannak, de hogy ebben a meliorációnak, s ezen belül a vízrendezésnek, öntözésnek milyen súlyt kell majd tulajdonítanunk, legfeljebb csak becsüljük. A talajhasználat rendkivid rugalmasan tud alkalmazkodni az ökológiai adottságokhoz. Még a gyepet is lehet intenzíven művelni. Lévén a probléma rendkívül összetett, mi csak arra vállalkozhatunk, hogy a hidromelioráció lehetőségeit, feltételeit feltárjuk. En nem is merek tovább menni. Elvi alapnak el is fogadom azokat a megállapításokat, melyeket Szerző első tanulmányában tett. Problémáim az adaptálás tekintetében vannak. A Szerző első tanulmányában felvázolt sótalanítási modellt jól alátámasztja a Duna—Tisza közi homokhátság példája. Л vízrendezés, ínég jelenlegi szerény megoldásával is, a szikes semlyékek fokozatos elsótlanodását váltotta ki. (A szigorúan védett rezervátumoknak ma már épp az a problémája, hogy a sók kimosódásával a növényzet egyre jobban betör a valaha vadszikes területekre, képtelenek az eredeti állapotot fenntartani.) Anélkül, hogy a talajvízszint süllyesztése céljából bármilyen lecsapolás (drénezés) történt volna. Csupán azzal, hogy biztosította a fölös felszíni sós vizek levezetésének lehetőségét. S ma mára gyakorlatnak az a világos igénye, hogy a semlyékek vizének szabályozásával, a levezetés korlátozásával fenntartsa a jelenlegi talajvízszinteket, különben a talajvíz további süllyedésének a magasabb fekvésű területekre telepített ültetvények látnák kárát. A szabályozás lehetőségének biztosítása érdekében — vizes évjáratokra számítva — ültetvényeknél megkívánják az 1,0—1,2 km/km

2 sűrűségű üzemi csatornahálózat kiépítését, annak 1 Dr. Oroszlány István, ny. egyetemi tanár, Agrártudományi Egyetem (Gödöllő). 8 Vízügyi Közlemények