Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Bognár Árpád-Szilágyi Endre: Árvízi előrejelzés hegy és dombvidéki vízgyűjtőkre rövididejű adatsorok alapján

628 Hozzászólások — a vízoszlop legfeljebb 3—5 m, — a hullámverésnek kitett szakaszon védekezni kell, ha a magas vízállással egyidőben erős szél is van. Ugyanilyen keresztszelvénnyel megépített földtöltés tározás céljára nem felelhet meg, még akkor sem, ha a víz felőli rézsűt 1:6 hajlásúra (egyidejűleg a mentett oldalit 1:2 hajlásúra) építjük meg. A töltés előtt 10—30 m közötti vízmélység, 1000—1400 m meghajtási hossz van és hullámverést bármely szinten és tartósan kell feltételezni. A nagy vízjáték miatt biológiai partvédelmet nem lehet megvalósítani, így a töltés elhabolása biztosra vehető. Azonban már a megépítésnek is súlyos akadályai vannak. A szerző is úgy véli, hogy a föld egy részét víz alól kell kitermelni, ami közbenső szárítást és deponálást tehet szükségessé. Nézetem szerint ez a teljes mennyiségnek legalább 70%-ára igaz, mert —3,0 m-en általában várható a talajvíz, de még nagyobb baj az, hogy a 3—5 m körüli vastagságú felső fedőréteg alatt általában folyós homok található. Ha az ilyen tározót fenékig leürítjük, biztosra vehető a nagyarányú buzgárképződés és rézsű csúszás, ami néhány éves üzem után a töltések víz felőli rézsűjének aláüregelődését és fokozatos beomlását eredményezi. Ez a változat nem tartalmazza a szivárgás megoldását sem, ami a terep felett 20 m vízoszlop esetén súlyos gondokat okoz és következményeinek elhárítása anyagigényes beruházást kíván. Mindezek alapján a 250 000 ha-os területegységre eső 1700 millió Ft-os összes költséget erősen alábecsültnek tartom, további összehasonlításra alkalmatlannak ítélem. 2. A tározás második változata A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI) Műszaki Fejlesztési Intézetének közreműködésével készített vizsgálatnak csupán végeredményeit adja közre a szerző. Eszerint két egységre bontva célszerű a 250 000 ha-os teriiletet berendezni és így a beruházás összes költsége 1649 millió Ft, csaknem pontosan azonos az előző változatéval. Itt is 1 km

2 alapterületű tározót vettek számításba 16 m vízmélységgel, melyből 3,0 m a térszint alá, 13 m pedig fölé esik. A kitermelendő földtömeg 3-10

6 m

3, ebből 750 m

2 keresztmetszetű körtöltés építhető, ami megfelel 5 m koronaszélességű, mindkét oldalon 1:3 rézsűhajlású 13 + 2 m biztonság = 15 m magas töltésnek. A kiképezhető rézsű hajlásából következik, hogy itt már szilárd hullámvédelmet terveztek be, ebben az esetben mentett oldalon 1:3,5,víz felől 1:2,5 hajlással lehet számolni és a víz felőli rézsűn szóba jöhet pl. a Kiskörén megvalósított gerendarács, mint hullámvédelem. A Tisza II. tározó töltésein szerzett szivárgási tapasztalatok bizonyítják, hogy nyílt szivárgó árkok alkalmazásának felső határa az ottani, közelítőleg 4 m-es terepszint feletti vízállás, hiszen már eddig is komoly viták keletkeztek arról, hogy teljesíti-e feladatát a kavicskutakból és nyílt árokból álló rendszer. Esetünkben nem is lehet vitás, hogy 13 m-es térszint feletti vízállás mellett csak a zárt kavicsszivárgó lehet hatásos, melynek minimális mélysége 3 m, de inkább 5 m-re becsülöm a szükséges mélységet. A munkanemenként végzett költségszámítás részleteinek ismerete nélkül — csupán a fenti meggondolásokra és a tanulmányban közölt végösszegre támaszkodva — az alábbi költségbecslés állítható össze 2 db tározóra és szivattyútelepre.