Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

4. füzet - Bognár Árpád-Szilágyi Endre: Árvízi előrejelzés hegy és dombvidéki vízgyűjtőkre rövididejű adatsorok alapján

Némethy László hozzászólása 029 Földmunka 2-3- 10

e m

3 à 80,-Ft/m

3 Rézsűburkolat 2-210

s m

3 à 1000,-Ft

/m

2 Zárt szivárgó 2-4-10

3fm à ÍO-IO

3 Ft/fm Szivattyútelep 2-5 m

3/s à 20-10

6 Ft/m

3/s Melléklétesítmények (ebből kisajátítás 20 millió Ft) Földmunka 480 m Ft 400 m Ft 80 m Ft 200 m Ft 64 m Ft A tanulmánnyal egyzően összesen: 1 224 m Ft A fajlagos költség: 1 224-10

6 Ft 32-10

6 ni

3 = 38,25 Ft/m

3 tározott víz. Ez az összeállítás nyilván nem pontos és nem teljes, de alkalmas annak bizonyítására, hogy az elvégzendő munkák anyagigényesek és a fajlagos költség szokatlanul magas. A tanulmányban nem találtam közvetlen adatot a gyüjtőcsatornahálózat sűrűségére, de az első változatban a csatornák földmunkájára közölt mennyiségből arra lehet következtetni, hogy egy 25 ezer ha-os területegységen 250 km-rel számolt a szerző. A csatornákat átlagosan 4 m fenék mélységgel, 1 m fenékszélességgel és 1:2 rézsűhajlással kiképezve ugyanis éppen a számításba vett 5-10

6 m

3 földkiemelés adódik, tehát a gyűjtőcsatornák sűrűségét első közelítésben valószínűleg 1 km km

2 értékkel tartalmazza a tanulmány. Ez ugyan kevesebb a síkvidéken kívánatos kiépítésnél, de feltételezem, hogy a második változatban is — a két területegységre összesen — 2-125 = 250 km gyűjtőcsatornával számolhatunk. Ha mindkét részterületről a szivattyútelepekre két irányból vezetjük a főgyűjtőket, négy — egyenként 2,5 m/s vízszállítóképességű — mintegy 5 km hosszú főgyűjtőre lesz szükség, melyeknek üzemvízszintje a szivattyútelepeknél 3,0—3,5 m mélyen lesz, fenékszintje pedig legalább 4,0—4,5 m mélyen. (Megjegyzendő, hogy a legalacsonyabb üzemvíz szintjét a tanulmány az első változatban 3,5—4,0 m-rel a terepszint alatt veszi fel, de a kisebb terület miatt erre a mélységre esetleg nem lesz szükség). A Hortobágy-medencére és a Hortobágy— Tisza közötti térségre jellemző, hogy 3—4 m vastag fedőréteg alatt igen gyakran folyós homok helyezkedik el. Többek között ez volt az oka, hogy a belvízi főcsatornákat — melyeknek üzemvízszintje a térszint közelében van - nein tudták jobban beágyazni, ahol pedig az újabb fejlesztés a fenék mélyítését követelte meg, ott a medret burkolni kellett. Hasonló helyzet van az Alföld más vidékein is. Számítani kell tehát arra, hogy a süllyesztett főgyűjtőket részben vagy teljes hosszban fenékbiztosítással lehet csak megépíteni, de még a mellékgyűjtőknél is előfordulhat ennek szükségessége. A mélyen tartott iizemvízszint miatt nő a beszivárgó víz sebessége és ezzel együtt nő a fenéken a talajelsodrás és a csatorna elfajulásának veszélye. A gyűjtőrendszer számításba vett méreteire és kiviteli módjára nézve a tanulmány nem tartalmaz adatot, de felbecsülve a valószínű fő- és mellékgyűjtő hosszakat, úgy találtam, hogy az előirányzott 425 millió Ft a főgyűjtők — és részben a mellék gyűjtők — fenékbiztosítására is elegendő 25 ezer ha-os területegységre. 3. A gyűjtőcsatornák süllyesztése